2010. május 4., kedd

Megbeszélésen:

"Ti ott nyugaton azt veszitek el feleségül akit szerettek, mi itt keleten azt szeretjük, akit elveszünk feleségül!"

Ez az a mondat, amit értek, igaznak tartok, de nem tudom, hogy működik.

11 megjegyzés:

  1. Ez nagyon tetszik! :D

    Mindenki egoista manapság. Ez a hiba.
    A tökéletest keressük a párkapcsolatokban... akármennyire is az igazi értékekről beszélünk a "most" az ami számít nekünk.
    Félünk attól, hogy nem az aktuális az igazi. Nem fogunk arról pecsétet kapni, hogy ő az, még az oltár előtt sem lehetünk teljesen biztosak. De minden tőlünk függ. Akadnak olyanok is, akik hosszú együttlét után váltanak. Azért mert az élvezeketek hajszolják. A szerelmet keresik, ami ugye nem tart örökké és nem az visz előre. Azt az embert kell keresni, aki ott marad a szerelem után. El tudunk jutni Istenhez együtt? Ez a lényeg.
    Ha ez a személy megvan, akkor a legnehezebb dolgon túl vagyunk. Egy hatalmas megnyugtató érzés ér el. Utána már csak szeretni kell, úgy ahogy van. Mert lehet szeretni a szeplőket és az eláló füleket, lehet szeretni a hibákat.
    Jóban, rosszban... Nem kell félni a rossztól sem. Nem azt mondom, hogy legyen "rossz", de akkor mutathatod meg igazán, hogy ő kell neked, nem pedig egy ideál, amit elképzeltél.

    Ma nem tudnak az emberek dönteni valaki mellett. Talán azért, mert a semmiben nem lehet csalódni... De így sosem tudnak igazán szeretni. Akármennyire is azt hiszik, mondják, de annak a szeretetnek semmi köze ahhoz, amikor teljesen át mered adni magad a barátodnak, és bízni benne.
    Nagyanyám és nagyapám igaz veszekedtek eleget és piszkálták is egymást :D, de mamának a papa nem egy férfi volt csupán, hanem az a valaki akihez tartozik, a férje. Egyek voltak. Ma nem a tied a barátod, barátnőd. Mert azt hiszik, hogy ezzel a szabadságuktól fosztják meg őket, nem értik, hogy az együvé tartozással még nagyobb szabadsághoz jutnak.

    Rebi

    VálaszTörlés
  2. Rebi,

    Van barátod? Volt már? Mennyire komolyan?
    Nem kötözködök csak érdeklődök?

    Mert véleményem szerint az "igazi" fogalma nem létezik. A társat magad melle te választod, nem pedig teremtetik. Mivel szabad akaratod van. És mivel a szeretet egy tudatos döntési forma!

    VálaszTörlés
  3. Épp ezt mondom én is, hogy nincs igazi. Találj valakit, akivel az alapértékekben megegyezik az elképzelésed, aztán szeresd úgy ahogy van. Fogadd el olyannak amilyen.
    Ha csak az igazi után kajtatsz, akkor az egész életedben mindig fogsz találni valakit, aki éppen az újdonság erejével hat és úgy tűnik egy ideig, hogy jobb, mint a jelenlegi. (Ha nincs jelenlegi, akkor pedig nem tudsz elköteleződni senki iránt.)
    Az embernek tegyél esküt, ne egy rózsaszín ideálnak.

    És a fiúk egoisták és sekélyesek. :D (Na jó, nem mind:D)
    Csak én még nem találtam meg azt, aki nem ilyen. De meglelem, és nem engedem. :D:D:D

    Rebi

    VálaszTörlés
  4. Nem válaszoltál az első kérdéseimre.
    Egyet értünk teljesen abban amit az első bekezdésben most írtál. De ha nincs gyakorlati tapasztalat mögötte,(hogy hogyan is működik ez a valóbban) ne vedd bántásnak, de a szavak semmit sem jelentenek!

    Te egoistának tartasz engem? Annyit használod ezt a szót a blogon...
    A szó, hogy egoista már magában rettentően üres, a részleteket elhanyagoló kifejezés. Mely csak az elsőre látható tettet veszi figyelembe, nem pedig a mögöttes miérteket és okokat (esetünkben).

    VálaszTörlés
  5. Én válaszoltam. Részben...:D
    Még nem találtam meg, szóval most nincs.
    Volt már barátom, és éppen azért merek írni ezekről a dolgokról, mert vannak tapasztalataim. Nincs bajom veled, úgy általában írtam a második bekezdésben. (A lányokra is igaz mindez.)
    Komolynak mondható kapcsolat csak 1 volt, és azt én hibáztam el. Az egoista én voltam. (Szerintem nagyon is beszéló szó. Én lehet, hogy egy kicsit másképp értelmezem...) Például mindig az volt, amit én akartam, nem azért mert ráparancsoltam volna a fiúra, de sosem kérdeztem meg, hogy neki jó-e. Ő pedig szeretett, és mindenbe belement és jókedvet vágott hozzá akkor is, ha esetleg nem volt oda érte. Ez a természetes, de én nem viszonoztam ezt a fajta odaadást.
    Most úgy érzem kihasználtam és "eldobtam", de már nem lehet visszacsinálni akármennyire is szeretném.
    Nagyon megváltoztam a hatására és az azóta lévő "kapcsolatokban" pedig nem találok egy normális embert sem.

    Jaj, ha lehet hagyjuk a témát, mert ezek már nagyon bizalas dolgok.:D

    És a stílusommal van gond? Én nem akarok beszólni senkinek, csak leírom amit gondolok, de mindig rosszul jövök ki belőle:S.

    Rebi

    VálaszTörlés
  6. Nem tom, lehet hogy a stílusod. Talán csak tipizáltam... Nem ismerlek szóval, nem tudhatom, mit hogyan értesz.
    Ok ha bizalmas, én tiszteletben tartom.

    a lényeg, hogy nem tom még most sem ennek a dolognak a helyes megélését. Talán csak éretlen kölyök vagyok. De jelen helyzetben szerintem sokkal bonyolultabb és árnyaltabb, mint ahogy te írod.
    Azon tűnődök, hogy szerintem minket kicsit "bevittek a málnásba" vagy valami történt velünk az tuti. Mert régen ez sokkal egyszerűbb volt. Ahogy azt már írtam korábban. Szóval valami gond van. És senki se jöjjön nekem a "szemét világ" kifejezéssel, mert még meg is verem (ez nevetségesen hangzott) a lényeg, hogy valahogy egyszerűbben is lehetne ezeket a dolgokat látni és nem kéne mindent túlmisztifikálni. Azt hiszem az egyház is eltúlozza ezeket. Nem mintha a liberális nyomás nem lenne számottevő, de...

    VálaszTörlés
  7. Ja asszem gyerek vagyok még ehhez, ahogy sokan...

    VálaszTörlés
  8. Hát ízé... Jó ez a mondat, tetszik. De ez olyan Pál Feris hasonlat. Mármint a kelet és nyugat miatt mondom.
    Reménykedem, hogy az vesz el, aki szeret, és azért szeret majd, mert elvett. :-)

    VálaszTörlés
  9. Majd lesz valami parasztlány akinek jó leszek... he... :)

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. lehet, de en ezt komolyan erettem, hogy lesz egy olyan alazatos, egyszeru, ledves lany, aki olyan mint en (ertsd: mint egy turai parasztgyerek)

    VálaszTörlés