2010. október 27., szerda

2010. október 26., kedd

Crash film

Újra megnéztem a Crash című filmet. Nagyon szeretem. Sajnos csak most jutott eszembe, de az előítéletes galgás témák miatt is jó lett volna bemutatni akár nagyobb közönségnek is. Még így a sokadik látásra is azt mondom ez egy nagyon jó film, minden szempontból. De nem adom a szádba a véleményed, gondolhatsz mást mint én. Nekem csak sokat jelent. Köszönet érte!



2010. október 23., szombat

2010. október 22., péntek

Megadja nekem

Szóval van ez a Teremtő, aki azért meg kell vallani nagyon jófej Valaki.

Kedvesem beköltözött kollégiumba, Pestre. Neki így sokkal könnyebb, mert nem kell hajnalban kelnie és este tíz órára hazaesnie Gödöllőre. Mondhatnám én erre azt, hogy de rossz nekem mert, jaj -jaj nem látom szeretett kedvesem.

- de nem
Rájöttem, hogy ennél sokkal jobbat is tehetek:
Azt mondtam hát - milyen jó nekem, és neki, mert miközben a Ő bent van Pesten és teszi a dolgát, közben én is tudom itthon tenni a dolgom. És láss csodát tényleg, nagyon sok mindent be tudok vállalni, hasznos tudok lenni, talán sokak számára.
Sőt, még az is megtörténik velem, hogy míg én korábban teljesen kimaradtam a kollégiumi életből, kedvesemmel ellentétben. Most, hogy leszrádiózok ezt is pótolhatom. Ezt is átélhetem egy kicsit.
Ezt is megadja nekem az én Mennyei Atyám. Most mond, hogy nem Nagyszerű.

2010. október 20., szerda

Rádióból Trafóba

Step 1 - Preparation


Step2 - Party


Step3 - Next day

2010. október 19., kedd

Fohász

Azt hittem ma nem lesz kellemes napom, nagyon fárad és nyomott voltam.
De estére ismét arra eszméltem, hogy olyan boldog vagyok hogy ihaj, mert szeret az Isten és a tenyerén hord, még ha nem is biztos, hogy méltó vagyok rá. Mindenem megvan, és mindezt kaptam ajándékba, hát nem remek.

Kösz mindent mindenkinek!

Ez ilyen rövid volt.

2010. október 18., hétfő

Kihagytam valamit

Már itthon ülök a gépem előtt és a felvett nyersanyaggal foglalkozom.
Ránéztem a képre, amit a 72 órás kisbuszban készítettem ma, miközben
egyik helyszínről a másikra tartottunk. Mi voltunk a sajtós részleg.
Eszembe ötlött valami.

...hogy ma, elmulasztottam egy nagyon fontos mozzanatot. Délután
Budapesten jártunk a 72 óra főszervezőivel. Meglátogattunk egy
felújítás alatt álló anyaotthont. Igazi filmbéli helyszín.
Mikor megérkeztünk azt mondtam Misinek: - A kameránk nem lesz alkalmas
átadni ezt... Misi egyetértően bólintott.
Cigánygyerekek rohangáltak körülöttünk. Hangjuk, fülemnek szokatlan mondataik, érdeklődésük, és minden gesztusuk gyermeki, egyszerű, de teljesen más, mint a "miénk".
Biztosan nagy csibészek.
Elkezdtem azt, amiért odamentem; kamera, interjú, fiataljaink önkéntes munkájának megörökítése. Nagyon aranyos és szimpatikus hölggyel ismerkedtem meg, aki
ezen a helyszínen irányította a munkát. Nem hozzánk tartozott, nem
csak a hétvégén "dolgozik" az "épület" helyrehozatalán.
A gyerekek nem tegeztek le, mindenki magázott, de még valahogy ezt sem
a megszokott módon tették. Aranyosak voltak, koszosak, hangosak, nyersek.
Nagyon érdekelte őket a kamera, és főleg az, hogy mit vettem fel. Egy
kislány még meg is kért, hogy csináljak vele interjút. Aztán egy másik
megkért, hogy mutassam meg mit láttam a kamerában, mikor az imént felvettem a két
fiatalt, aki a vakolatot kapart.

- Kikerülő választ adtam.

Aztán egyszer csak az egyik kislány valamiért megölelte az egyik
72órás önkéntest. Felvettem. Otthonosan mozogtam a romos épületben, a
levegőben szálló vakolatban, a gyerekek között. Szinte mindegyik
hozzám szólt.

- Talán nem is válaszoltam, vagy ha igen nemes egyszerűséggel lerendeztem egy semmitmondó, vagy épp teljesen szürke válasszal.

Most jöttem rá, hogy igazán csak ezeket a gyermekeket hagytam ki a mai napból. Úgy érzem vissza kell mennem.

2010. október 17., vasárnap

2010. október 14., csütörtök

Amin tudok változtatni

"Tehát dolgozom kell magamon a nehéz helyzetekben! Ez azt jelenti, hogy igyekszem nem hibáztatni a környezetemet, mert általában sem a körülményeket, sem az embereket nem tudom megváltoztatni. Az egyetlen dolog, amin biztosan tudok változtatni, az a saját hozzáállásom. Az én felelősségem az, hogy én magam hogyan viszonyulok mindehhez és igyekszem-e mindenben értéket találni. A vigasz vagy vigasztalanság felismerése és kezelése a békés és kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen!"

2010. október 13., szerda

2010. október 12., kedd

Féltörténet

Kedd este van, hazaértem. Hosszú napom volt, vagyis annak mondható. Reggel munkával kezdtem. Fél ötig "gyár", aztán haza, megpróbáltam enni de nem sikerült. Valami idegesített, vagyis inkább feszült voltam valami miatt. Gyomorideg.
Most először volt úgy hogy nem este 6-tól, hanem 8-tól, voltam adásban a leszen. De most mit aggódnék ezen... Nem tudom. Adás előtt még volt egy megbeszélésem egy új műsor kapcsán. Bár azt sem hinném, hogy e-miatt aggódtam volna. Aztán volt egy stábértekezlet, de amiatt sem lehetett idegességem. Nem tudom, aztán nagyon megéheztem, ettem is egy szendvicset.
Adás, kicsit fáradtan, elnyomott a szendvics. De a hölgyek, sok színt hoznak a műsorba. Bencének különösen is tetszett a mai adás. jó volt, mondjuk most törekedtem rá, hogy ne lépjek át semmilyen határt amit nem kéne. Elvégre van ember kinek referenciát szolgálok, felelősségem van, hogy mit mondok. Tény, igaz.

És a végén még az is lehet, hogy eladtam a gekkóimat, mert a főni azt mondta megveszi. Na majd meglátjuk.
Műsor után még beszélgetünk egy kicsit a stúdióban a lányokkal, próbálok faggatózni és levetni azt a jelmezt, melyet a műsorban húzunk magunkra, mint valami maszkot. Úgy értem a smink, amit a színész is magára fest mikor színre lép. Nem is olyan egyszerű levetni. - - Bence mindig olyan egyszerűen meg tudja fogalmazni a dolgait. Igazság szerint túl egyszerűen, vagy túl bonyolultan. Bence a lelke mélyén jó ember, visszafogott.
Beszélgetünk… Kérdést teszek fel, véletlenszerűen, még abban az állapotban mikor nem jöttünk ki a rádió színésszé változtató falai mögül:
"A halál kérdésével foglalkozott már valaki?" -csak úgy dobom a „tömegbe”.
Gyorsan hivatkozok az imént említett filmre: Amerikai história X. Mert magam is belátom nem biztos, hogy ez egy könnyű, meg kellemes, meg „normális” kérdés. Az egyikük rögtön rá is vágja, hogy á nem, minek az még, fiatalok vagyunk. Ahh, értem – vágom rá.De csak lesz valami akkor, vagyis hogy mi lesz utána? – kérdezem teljesen laikusan, érzelmektől és minden gondolattól, meggyőződéstől látszólag mentesen. - Valami lesz! Biztos lesz valami utána. – Egybehangzó válasz. Majd beszélgetés sima, „alapértelmezett” beszélgetés.
Csörög a telefon. A főni. Azt mondja: - Kéne narancslé, vagy nem… körte, hozzá’ körtét a tescóból. Jó, hozok. Elmentünk mindenestül és hoztunk. :)

Örültem ennek a kérésnek, talán, mert nem akartam hazamenni, egyedül. Inkább maradtam volna Bencével, a lányokkal. Most jövök rá, hogy beszélgetni szerettem volna. Én ebben vagyok jó. Vagy nem?

Nem tudom folytatni, éjjel van.

IE mp3 mission 7 - NY city

For our latest mission, over 3,000 participants downloaded an MP3 file and pressed play simultaneously in retail stores in Midtown Manhattan. The masses converged on Bryant Park where a series of fun activities unfolded, culminating in a huge “mummy dance party.” This was the 7th installment in our Mp3 Experiment series.

Olvashatod az ImprovEverywhere oldalán, ez a legutóbbi projekt.

305HP

2010. október 9., szombat

2010. október 3., vasárnap

Győzelem



Gödöllőn ismét a becsület és a tisztesség, mint hosszú távú érték győzött, és ennek örülök. Hiszen azok az emberek fognak dönteni városunk dolgairól, akikkel együtt ülök a templomban, s akik testvéreim Krisztusban. Ez így van jól!

2010. október 1., péntek

Éjjel is legény

Szerdán és csütörtökön éjjel ismét tudományos kísérlet alanya voltam. Szerdán mérgemben, csütörtökön meg azért mert kedves műsvez. társaim lent voltak - lementem a SZIE Egyetemi Sportfesztiválra.
Mért volt kísérlet: Mert nem szoktam bulizni és természetesen másnap reggel mindkét alkalommal munkába kellett menni. Szóval kipróbálhattam hosszú idő után, hogy ez így kivitelezhető-e még a magamfajta munkásember számára. Túléltem.

Másodsorban pedig, az esték során két leányzó is megtisztelt minket, s a kedves hölgy társaság egyikének volt egy iPhone-ja amivel előszeretettel rögzítette az este néhány történését, s miután kiderült, hogy erről a telefonról direk up-ot lehet tolni Youtubra, vérszemet kaptam. (Tudom, kocka vagyok, bár annak az FM transmitternek jobban örültem volna.) Így ki kellett találni, hogy az én telefonomról, hogy lehet ilyesmit elkövetni.
És tudja... Heh, sikerült.

A lényeg, hogy kellemes volt az este, és a hölgyeket még rá kell venni, hogy legyenek állandó vendégeink a Blogger adásban a Leszen... az egyik verekszik a másik táncol meg beszél, szerintem kellenek oda.