2012. július 31., kedd

Fogadd el Uram

Fogadd el Uram, egész szabadságomat, fogadd el emlékező tehetségemet, értelmemet és egész akaratomat. Amim van és amivel rendelkezem, mind Te adtad nekem; mindezt visszaadom Neked egészen; és mindenestől átadom szent akaratodnak, hogy rendelkezzél vele. Csak a Te szeretetedet és kegyelmedet add nekem, és én eléggé gazdag leszek, és nem kívánok többé semmi egyebet. Ámen. 
Loyolai Szent Ignác

2012. július 24., kedd

Razzia a Hajógyárin

Hírek a belföldi "nagyvilágból", avagy nézzenek oda, mit ír az index.hu;

Zenés-táncos szórakozóhelyeken razziázott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a hétvégén. A hétvégén a NAV nagyszabású, összehangolt helyszíni ellenőrzéseket tartott a Hajógyári szigeten. Az akcióban az ország több megyéjének bevonásával százötven adóellenőr és pénzügyőr vizsgálódott péntek és szombat éjszaka. "A nagy erőkkel fellépő egyenruhás és civil ellenőrök kifejezetten olyan vállalkozásokat vettek célba, amelyek mögött a költségvetést tudatosan megkárosító személyek állnak" - áll a hatóság közleményében.

A pénteki ellenőrzések tapasztalatai szerint a költségvetést tudatosan megkárosítva, a tényleges bevételt eltitkolva működik a szórakozóhelyek 80 százaléka. A NAV munkatársai feltérképezték az üzletek nyitó és záró árukészletét, kiderült, hogy a szórakozóhelyek 86 százaléka nem tartja be a jövedéki termékek forgalmazására vonatkozó szabályokat.

A költségvetésnek kárt okozó szabálytalanságokon túl, a mobillabor helyszíni tapasztalatai szerint, a vendégeket is megkárosíthatták, a gyártó által feltüntetettnél alacsonyabb alkoholtartalmat mutatott a palackok tartalma. "A nagy erőket felvonultató, várhatóan súlyos mulasztási bírság kiszabását és üzletzárást eredményező hétvégi razzia nem az utolsó volt. A NAV feltett szándéka, hogy az államkasszát tudatosan megkárosítókkal szemben továbbra is él a jogszabályi eszközök teljes tárházával, és szigorúan lép fel ellenük" - ígéri az adóhatóság.

Legutóbb egy hónapja tartottak ellenőrzést a Hajógyári szigeten. Ekkor többek közt kiderült az is, hogy az ellenőrzött szórakozóhelyek alkalmazásában álló biztonsági őrök közül 14 embert bejelentés nélkül foglalkoztatják. A hatóságok felrótták a kötelező rovarirtás elmaradását; a vízvételi lehetőség hiányát, a dohányzással kapcsolatos szabályok megszegését, a munkaidő hiányos nyilvántartását, a menekülési útvonaljelző rendszer ellenőrzésének hiányát, járványügyi szabálysértés elkövetését, a jövedéki szabályok megsértését, a szabálytalan elektromos mérő és gázóra bekötéseket is. A hatóságok akkor két szórakozóhelyet bezárattak, több helyszínen jövedéki termékeket foglaltak le, helyszíni bírságokat szabtak ki.

Mint ismert, a Hajógyári szigeten működő szórakozóhelyek egy része a június elején letartóztatott Vizoviczki László érdekeltségébe tartozik. A vállalkozót azzal gyanúsítják, hogy havi rendszerességgel, többszázezres illetve milliós nagyságrendű "fizetést" adott a rendőröknek, hogy az ő helyein ne razziázzanak, illetve értesítsék, ha ellene eljárás indul.

Néri Szent Fülöp

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz, sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp

2012. július 23., hétfő

Éjjeli mementó

Fekszik egy ágyban, idegen házban.
Ismeretlen polcok s falak közt.
Fekszik egy ismeretlen szobában,
melynek nem tudja történetét, nem ismeti múltját.
A nyitott ablakon szokatlan városi zsongás szűrődik be; sűrű morajlással autók hada cikázik fel s alá.
Fáradt, de álmát nem találja;
...Istennek ismeretlen darabja szövi álmát mellette.

2012. július 16., hétfő

2012. július 11., szerda

TVSS: "ez hogy marad ott?"

Részeg illúzió

Semmi vagyok, s érted mindenné lennék.
Ki vagy te? S miért nem engeded meg?

2012. július 8., vasárnap

Remete méh

"Itt is ott az emberek jajszava hangzott. Szóhoz jutott bennük az ínség és a keserűség. Döbbenten álltunk egy fogyatkozó világban, ahol szokásaink és javaink rendre elhagytak bennünket.
Nincs cukor! - Hangzott az emberek panasza. S én elhatároztam, hogy méhészkedni fogok.
A kertben lugas volt, a kerten túl az Őr hegy. Szabad határ. A lugas mögött kőfal volt, a kettő közt keskeny járat. Csak olyan szélességű, hogy egy ember átmehetett rajta. Kővel és tégladarabokkal volt tele az alja. A kertben összegyűjtött köveket dobálhatták oda valamikor. Miért, miért nem egy nap bekerültem a lugas mögé. Talán azért, hogy a szomszédomnak átkiáltsak és méhészeti tanácsot kérjek tőle. Vigyáznom kellett, hogy el ne bukjak a kövekben. Amint figyelve lefelé nézek, meglátok egy méhet. Leszállóban van és le is száll a lábam előtt egy kőre. A kő mellett arasznyi nádszál hever. Figyelem. A méh eltűnt, bebújt a nádszálba. Kíváncsi leszek és óvatosan kezembe veszem a nádszálat. Figyelésem csodálkozássá változik; A méh bent szorgoskodik, sejtet épített a nádba és oda gyűjti a mézet. Hát ilyen is van? - Álmélkodom. Nem csak méhcsaládok vannak, remete méh is akad? A felfedezésem mélyen elgondolkoztatott. Itt zúg és zsong a kaptáros méhcsaládok élete a nádszáltól három-négy méter távolságra. Mi okozhatta, hogy ez a méh kiszakadt a közösségből, hogy mert szembeszállni a közösség ősi, szigorú törvényeivel? Önként távozott? Dolgozó társai űzték el? Palota forradalmár volt? A királynő ellen lázított? Nem tudott gyönyörködni a nászrepülésben? Heregyűlölő volt? Vagy csak önző individualizmusa csábította erre a külön útra?

Vajon én is ilyen remeteméh volnék? Aki vagy nem tud, vagy nem akar boldogságot lelni az otthont jelentő kaptárban? Engem is elűznek majd innen, az erdő aljáról? Vagy önként indulok útnak, hogy idegen tájak mézét gyűjtsem, a magam építette titkos kaptárba? Állati ösztöne nem éreztette meg vele, hogy vége lesz a
nyárnak, s aki nem húzódik meg a kaptár melegében, a családban annak pusztulnia kell a hótól, s hidegtől?

A köves járat attól a naptól kezdve érdekes hellyé vált számomra. Fel-fel vettem a nádat és láttam, remete méhem szorgalmasan gyűjtögeti bele a magának való mézet. Szerettem volna megfigyelni őszig, vajon nem gondolja-e meg magát, s nem tér-e vissza a családba, ha figyelmeztető hűvösségű napok jönnek?

Nem tehettem. Azon az őszön olyan rengések érték országok és emberek életét, hogy nem a méhek, hanem a magam családjának sorsával kellett törődnöm. A méh elpusztulhatott. S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, hogy mentő csúccsal intsen. Egyetlen egy kőszikla megmaradt. Egyetlen tornyos sziklaszál; az Isten."

2012. július 4., szerda

Adács-Budapest között

Testvérem meséje:

"Nem, nem lettem szerelmes első látásra.
Ezt tisztázzuk itt a legelején.

Előszó:

Újra egy levél tőlem, most fusd végig a szemeddel és ne olvasd végig mert hosszú.

De hamár itt vagyok a kifeszített felszínű monitorodon elmondom miért írok. Lehet, hogy utópisztikus vagyok, de hiszem hogy azzal, hogy írok jó az olvasónak. Hasznos neki. Hisz mit gondoltok miért írok.(?) Azért mert nekem jó. Olyan jó a titkaimat kibeszélni, szerinted? Akkor miért nem teszed te is? Ugye, hogy nem jó. Indulj ki magadból, gondold végig, Te kibeszélnéd?

Ugye, hogy nem? Én azért írok, mert én személy szerint hiszem, hogy hasznos nektek. Tanuljatok belőle. És szórakozzatok közben.

Történet:

Megyek megyek a vonat folyosón.  Arcok, ajtók és illatok. És egyszer csak:
"Bocs van itt szabad hely." 20 perc csend, egy lány és egy fiú egy kabinban, piros bársony pamlagán a vonatnak.

Nem azért ültem be, hogy ismerkedjek, csak szeretem az olyan embereket akiknek van atmoszférájuk.

Nem volt az esetem, de volt benne valami lazaság. De nem az öltözékében, mogyorószín kötött pulcsi, répanaci-farmer. Semmi különös, csak szolidan. De a szolidság éles ellentétbe volt személyisége atmoszférájával. Olyan mindig mindenre tudom a jó megoldást, és nekem van igazam akkor is. Egyszóval nem az az elmélkedős, elvont művészlélek volt.

Néztem, ahogy a vonat ablak tükörképben a fején átsuhannak dolgok.
Autók, házak, fák, satöbbik.

Kundera Búcsúkeringőjét olvasta. Hatvanban állunk. És állunk elkezdünk beszélgetni. Cigi, tűz keresés és szokásos kérdezgetés, hogy most mér állunk.

Telefonál: kések, agyfaszt kapok, olvasom Kunderát, olyan mintha volna két életem cimű szám, Márai hősei meg lamentálnak, valentin nap, i dont know, plüss trófeák. Telefon lerak. Kértem tőle olvasni valót; Wellnes magazin... Étkezzünk Zen módra; együnk erőt! - "Te ezért pénzt adsz ki?" - "Nem, az egyik barátnőm vette."

Elindultunk, nem szálltam le Gödöllőn, mert élveztem a szituációt, hogy megtehetem. És tudtam, hogy 25 perc múlva úgy is véget ér. Tetszett, hogy semmiért egészen odaadhatom magam. Néha nyögve-nyelős
beszélgetés. Ezért a 25 percért feláldozok kb 1,5 óra vissza utat. Valahol legbelül sejtettem, hogy ez lesz a vége, de csak ezért is megcsináltam. Mert a normális logika szerint mindenki azt mondná rá,
hogy hülyeség. S pontosan tudtam, hogy épp azért csinálom, mert logikátlan. Irracionális.

Hisz az ember nem lehet racionális mindig. Az érzelmek nem racionálisak.

Egy belső jel figyelmeztetett, hogy a végén szar lesz. Ha csak... nem kérdem meg a nevét, vagy valami  kontaktját és nem tartom vele a kapcsolatot. De egy másik hang/gondolat azt mondta, hogy: "Miért
félek attól, hogy a végén szar lesz? Nem csupán egy vágyat szeretetnék kielégíteni? A vágyat, hogy birtokoljam? Birtokoljam az idejét, mert amíg velem van, addig érzem, hogy "trófeám".
S elkérni a kontaktjait, érdek kurvaság lenne részemről, számító kis pondró lennék, és nem az adott pillatba tennék bele mindent, teljsen (fölöslegesen). Nem a semmmiért adnám magam oda egészen. Testem, érzékszerveim figyelmét, a lelkem és a pszihém minden gondolatát. A "semmiért" egészen, bármi más megalkuvás lenne. (Ismered Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen című versét.)

De aztán rájöttem, hogy igazán ezek csupán gonosz gondolatok, melyek megakadályozák, hogy átéljem a közös pillanatokat.


Voltak színek, hangok és hangulatok.

S az igazság, amiért felzaklatott a szituáció gyönyörűsége, az a filmes romantika, mely átlengte az egészet... Két ember, két élet-történet a semmiből rövid időre összetalálkozik a hiábavalóságnak, majd utána
elmúlik, mint a tiszavirág rövidke élette. S mindez egy téli, szép hóesés díszletei között.

Majd a megérkezés.

A Keletibe a 12. vágánynál valami véget ért... Örökre. (hogy nagy szavakat használjak) S nem tudom feltünt-e már nektek, hogy a nagy dolgok dramaturgiailag úgy fejeződnek be, mint
bármi más az életben: Jelentéktelenül. "Hát én...  most itt kell kimennem a metró felé." Összenézés, "Szia" "Szia, örültem az élménynek" Nevetés... és vége...

Ekkor nem érztem semmit. Ballagtam megnézni az induló vonatokat. Lassan kezdett eltölteni bennem valami. Mikorra a táblahoz értem képtelen voltam felfogni dolgokat. Az előbbi baráti szinek, hangok és
hangulatok most ziháltan a szemembe kapdostak. Előbbi képek illuzórikus látomásként, mint áttetsző medúzák úsztak át a szemem előtt.

S pont ezt akartam átélni. S hogy miért?  Mert tetszett, hogy megtehetem. Hogy tékozolhatom az időmet, bármire. Egy olyan világban, ahol sokan az idővel futnak versenyt. S hogy nekem is lett volna dolgom, és éppen ezért volt jó, mert volt tétje. S letudtam győzni a racionális gondolkodást...

 (...és nem húzom tovább ezt filozofálgatós ömlengést)
Tanulság: Ha élményt akartok, ne féljetek saját kényelmeteket feláldozni. Akkor igazi, ha van tétje.

Kunderának már ezért megérte írni... Kösz Kundera... Ezért írok én is... majd az utókor eldönti.

S a lényeg:

Nem tudok róla semmit csak, hogy egyszer a földtörténeti korok évmilliói közül az egyikben, 2010 január 31-én 17:50-től  19:45-ig, Adács-Budapest között, a 80-as számú vasúti fővonalon, egy lány találkozott egy fiúval."
Major

2012. július 3., kedd

Ima

Mutasd meg nekem utadat, Uram, *
hogy igazságod szerint járjak.
Tedd egyszerűvé szívemet, *
hogy félje nevedet.
Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívemből, *
és nevedet dicsőítem mindörökké,
mert annyira szeretsz engem, *
hogy a sír mélyéből is kimentesz.

2012. július 2., hétfő

Nyárnyitás volt a Klubban

Nyárnyitó projekt győzelemmel befejezve :) Remek volt... Képek errefelé!