2010. február 28., vasárnap

Offline

Olyannyira jó lelkigyakorlaton vehettem részt az elmúlt hétvégén. Már nagyon régen nem láttam, tapasztaltam ilyesmit. Kállóra vittünk le 35 fiatalt, a Szentháromság templom bérmálkozásra készülő ifjait.

El kell mondanom, ők mind remek emberek egytől egyig. Jó volt velük. A lelkigyakorlat sikeréhez hozzátartozik azonban az is, hogy végre sikerült a telefonomat Offline üzemmódba állítani, és annak ellenére, sok nehéz dolog zajlik most bennem, a zavaró tényezőket sikerült mind kizárni erre az egy napra. Életemben először vezettem szentségimádást. Remek volt, valóbban remek.
A legjobb, a kiscsoportunk volt, melyet Ágival vezettünk. Olyan értékes, életrevaló 'kishölgyeket' kaptunk a Szentlélek vezetésével, hogy komolyan mondom öröm volt őket nézni és hallgatni. Szóval jókat beszélgettünk, sokat derültünk, kicsit énekelgettünk a Huszárral és - nem hiszed el - de valóbban Istennel tudtuk eltölteni ezt a napot. Álomszép volt.
Nem egyszer előfordult velem, hogy csak ültem és ültem és ültem, mert nem tudtam mit tenni, vagy mondani a gyönyörtől. Mikor felismered, hogy apró porszem vagy az Isten tenyerén. Mikor rájössz, hogy minden hiábavaló Isten nélkül. Mikor felismered, hogy mindaz amit tudsz, ami vagy, amiről azt hitted, hogy itt a földön kell és értékes, semmissé lesz, mert nem tudod felfogni milyen hatalmas az Isten.

Ez kell hozzá: csend, egy kis offline-ság a világtól, a bajaidtól, a munkádtól, a kesergéseidtől.
Sok gyerek, sok barát, alázat, te.

Aztán haza kellett jönni...

2010. február 25., csütörtök

Dávid zsoltára

"Az Úr az én pásztorom,
Nem szenvedek hiányt,
Zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel,
És felüdíti lelkemet.
Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Ha sötét völgyben járok is,
Nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél,
Ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
S a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet
Életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom örök időkön át."

Angyal, vezess,

Az este bús,
a szél irigy.
Parányi mécs
be szürke így.

Susog, beszél
száz sírverem
és messze egy
tükrös terem.

Sok bánatunk,
kevés derünk –
angyal, vezess,
gyerünk, gyerünk!

Forogni fog
sok fürge kör,
villogni fog
ezer tükör.

Egy árva mécs,
egy kis szavam:
ezernyi mécs,
ezer szavam.

Valami nagy,
sötét keret...
Az ember sír.
Isten szeret.

2010. február 22., hétfő

Család és bizalom

Ha ma megrendül egy párkapcsolat, akkor az esetek döntő többségében, olyan kérdéseket teszünk föl, hogy pl.
"Mi vezetett a rossz választáshoz?"
"Miért nem találtam meg az igazit?"
"Miért volt az, hogy tévedtem?"
Vagyis általában a választással kapcsolatos kérdéseket feszegetjük. "Mi vezetett oda, hogy nem tudtam eltalálni, hogy ki lehet az igazi?" Ötven - száz évvel ezelőtt egyáltalán nem ezt kérdezték.

Egy ugyanolyan módon elromló párkapcsolatnál a következő kérdést tették fel:
"Miért nem bírok kitartani?"
"Mi akadályoz meg a hűségemben?"
"Miért vagyok annyira gyönge, hogy nem tudok bizonyos időszakokra egyoldalúan leköteleződni?"
"Miért gyenge a hitem?"
Ugyan arra a kapcsolatra egészen más kérdéseket tettünk fel, nemhogy válaszokat. És miután ma általában így kérdezünk, a sok sok kapcsolat után megtanulom azt, hogy még jobban tudjam kiválasztani azt a valakit, aki hozzám illik. Ebbe az irányba megyünk el és egy ilyen tanulási folyamatként éljük meg a párkapcsolat kérdését.

Ha a bizalom felől megyünk, akkor egészen más kérdéseket teszünk fel. Szoktam kérdezni párkapcsolati krízisekben lévő emberektől, akik állandóan csak a választással kapcsolatos kérdéseket feszegetik, hogy azt amilyen helyzetben vagy - ki kéne lépni másik szerelem stb. - Miért nem tekinted kísértésnek?
Nyilván, döntse el ő, hogy ez az e, de arra kíváncsi vagyok, hogy ő miért nem tekinti ennek? 50-100 évvel ezelőtt, természetes kérdés lehetett az, hogy miért kísértés ez? Ma pedig egyáltalán nem. Sőt mi az, hogy kísértés, nincs is ilyen szó. Használjuk csak értelme nincs már.
Palferi 2004.03.02.

2010. február 21., vasárnap

Galgás kt

Galgás KT-nap volt Máriabesnyőn...

2010. február 19., péntek

Norbert testvérem a színen

Egy kihagyhatatlan paródia, melyet Farkas Laci atya gépén találtam.

közöny

Az USA-ban egy felmérés során a kutató a következőt mondta: "A mi hazánkban az egyik legfontosabb érték a tolerancia, a szabadságjogok a választás lehetősége. Mindenki, mindenben úgy választ, ahogy akar. S ő a következő sajátos következtetést vonta le: Mindez bár nagyon nagy érték a mi kultúránkban, azonban annak is jele, hogy azok az emberek, akik hihetetlenül elutasítják azt hogy bárki beleszóljon az életükbe. Illetve, ők maguk is olyan életet élnek, melyben eszük ágában sincs bárki más életébe beleszólni. Ez amiatt létezhet, mert igazából semmiben sem hisznek. Mert ahhoz, hogy bennem megfogalmazódjon az a gondolat, hogy én téged valamire rá akarlak venni, hogy az a jó amit én csinálok, ahhoz hit kell.

Idézet PalFeri 2004.02.24.

2010. február 18., csütörtök

Leszradio


Hm, most mit mondjak. Nem tehettem mást, Leszrádiós lettem. Így most minden kedden este 18.00 tol Papp Bence kollégámat és jómagamat hallgathatjátok a www.leszradio.hu-n. Amit mindenképpen kijelenthetek, hogy máshol nem hallható zenékkel, remélem sok dnb vel és sok baromsággal találkozhatsz, ha ránk hallgatsz.

2010. február 16., kedd

CS

Szerintem kéne C.sztájkolni egyet! - Ezennel meghirdetem a CS in da Klub kulturális rendezvényt, melynek keretében aki jön jön aki sör sör, játszani fogunk!

2010. február 15., hétfő

Gondolatnyi ölelés

Tea - gyümölcs
Palferi - csak fülben
Bp - démosz
WestEnd - még több
Fotel, Tető - beszéd és hallgatás
McEbéd - szieszta

egy gondolatnyi ölelés

Csend.

Kosztolányi


Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerű, jó takaróm is,
Telefonom, úti bőröndöm,
Van jó-szívű jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz színezüstből,
Tollam, ceruzám vígan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy tea, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifjú fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrődve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
/Boldog szomorú dal/

2010. február 14., vasárnap

london_elektricity--just_one_second_(apex_remix)

Őszintén megvallva, nem nagyon tudok mit csinálni. Szóval most írok. S mivel nincs érdekes témám. Nincsenek király objektívjeim, marad az, amim van: egy kis semmi. Na ezt megosztom.

Sosem írtam ide, komoly - néha nyálas - "lelkeket érintő" dolgokat. Há' majd most.
Ha le kellene írnom, hogy hogy is érzem magam: valahogy úgy mint valaki, akinek hirtelen semmije nem maradt. Ilyen hülyeségeket... Furcsa, nyilván nincs így, de az igazság az, hogy nekem valóbban semmim sincs, ha nincs kivel megosztanom. Most úgy néz ki, hogy nincs a Földön ember, akit felhívhatnék és megoszthatnám vele azt az izét ami, így most van, bennem.

Úgyhogy marad a címben leírt dal egy Sick Music névre keresztelt albumról, hangnyomás tűréshatáron. Mikor a reflexjáratokon kipumpált nemes fa illata lengi be a teret.

mit

most mit mondjak

2010. február 6., szombat

kérem tegye el

Hír: A Líceumból elzavarták a TVSS-t, Pöczöt, meg engem.

2010. február 4., csütörtök

2010. február 3., szerda

Kedd

Pál Feri előadás... Pöc barátunk látszólag teljes önátadással szívja magába az elhangzó gondolatokat.
Az előadás után, Miki világnak indított minket, hogy, márpedig keressünk egy teázót. Röpke 30 percnyi bolyongás után (-10C) megvolt a helyszín, mely jobban idézte a londoni füstös pubokat mint egy "teázót", de azért jót beszélgettünk. A téma írott szöveget nem bír, szóval utána lehet kérdezni, leírni nem fogom. Végül beszélgetés az álmokról, a vágyakról, a realitásról kedves Lillánkkal. 1.12 otthon.

2010. február 1., hétfő

Tápiómenti ififarsang


Csak úgy telefonnal blogosan, táncolósan.


A tápiós sarkazós...