Azt hiszem földi szavakkal mennybéli állapotot, két érzés vegyítésével lehet a legjobban leírni. Ha el akarnám magyarázni, hogy milyen lehet a paradicsom akkor így tenném.
Egyrészt azzal az érzéssel, mikor a szerelmeddel, kedveseddel együtt vagy. Az időt olykor meg akarod állítani, annyira jó, békés, megnyugtató.
A másik, egy olyan táncház, amiben részt vettem Fóton, a Zeng a lélek népművészeti fesztiválon. Egy olyan táncház, ahol igazi jó emberek vannak együtt, boldogan dalolva, táncolva, örömmel. A lányok mind szoknyában. Mindenki táncol, boldogok az emberek. Pálinkás üvegek csendülnek, sült kolbász, és bor ízesítik a pillanatokat. Meleg van, de nem füllesztő, hanem olyan meleg, melyet élvezel és még kívánsz is. És úgy táncolsz, hogy majd csorog rólad a víz, mint ha esőben állnál. De nem állsz meg, tovább, tovább. Dinamizmus, energia, pezseg a levegő. Jó volt Fóton lenni, megkockáztatom, leírhatatlanul jó volt. Együtt táncolni, seregni-forogni. Egyszer kérlek próbálj ki egy ilyet.
Ehhez még képzeld hozzá, hogy mindenkit ismersz és mindenki a testvéred.
Ha ezt a két érzést összeöntöd, talán egy kicsit érthető a mennyország. De valószínűleg még akkor sem jársz a közelében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése