Látod, nincs mit mondanom,
A napot az órát sem tudom,
csak várom, hogy üzend hogy vársz.
Nem osztom bátran okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót,
Ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezek a sorok évekkel ezelőtt még a szobám falán díszelegtek, jelezvén az idegen látogatónak, hogy a zug lakója még keresi útját. Aztán lekerültek onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése