Hétfőn este szinte saját akaratom ellenére maradtam ott a szentlélek szemináriumon a Szentháromság Templomban, miután oda kavarodtam. Nem akartam én oda menni, de mégis ott kötöttem ki. Talán húzott valami.
Az alakalom elején gitáros dalokat énekelt az összesereglett nép, s ahogy végigtekintettem Illésy Istvánon, aki a fronton állt és pengetett, s egyszer csak ránk mosolygott "hosszú idő után" újra ismerős érzés fogott el: Otthon és családban vagyok. Biztonságban. Ha őszinte akarok lenni ez egy távoli érzéssé soványodott bennem.
Most
jól érzem magam. Olyan felemelő érzés még most is, hogy végre megengedhetem magamnak, hogy jól érezzem magam. Hogy végre megengedhetem magamnak, hogy minden kritikus, vagy bántó gondolattól mentesen legyek ott, ahol vagyok.
Letettem egy keresztet, és felvettem egy másikat! Remek érzés. Varga Tamás örök barátom mondta oly sokszor korábban, hogy fejben minden lerendezhető. Igaza van, mindig is igazat adtam naki. Én most azt hiszem egy új és békés, sőt valahogy Istenemmel is harmonikusabb útra lépek.
"Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek."
VálaszTörlés/Ludwig van Beethoven/
"Gondolod, kerül életed útjába,
VálaszTörlésEgyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie."
/Prohászka Ottokár/
"Hogy ha három lábam volna, valószínű tudnék róla"
VálaszTörlés/L'art pour l'art/
:D
"kész vagy HD."
VálaszTörlés/Bazsik Ádám/