2010. július 14., szerda

sírhatnék, de nincs rá igény

"...én már csak azt a virágot akarom látni, mely porban nyugvó, békés jómagamon fekszik..."

7 megjegyzés:

  1. Ezt egy tipikus csöpögős nagy sikerű amerikai filmből loptam. Remek mondat mellesleg. Az Isten engem végtelenül szeret, csak nehéz állni a sarat, főleg, ha sok van belőle. Kicsit elegem lett ma reggel mindenből. Főleg a válságokból, a kialvatlanságomból, a határidő naplómból, a friss problémákból, és azok rohadt megoldásaiból, és abból hogy haza kellett jönnöm egy olyan helyről, ami nem a hétköznapok megszokott undorítóan szürke képét festette elém, hanem egy olyan helyét ahol szeretnek. Bármit is jelentsen ez.

    VálaszTörlés
  2. Vágom, mit érzel, sokszor vagyok így én is, de tudod, hogy a mindennapok nem abból állnak, hogy minden teljesen színes. Olykor csak apró színfoltok jutnak, és a jó részeket össze kell raknod ahhoz, hogy "ne ásd el magad".
    És ez még mindig a Föld nevű bolygó. :)

    VálaszTörlés
  3. Igen, lehet hogy én kerültem más dimenzióba kissé a hétvégén :) De haladok azért... bár még mindig nem tom hogy oldom meg a szarrá ment kamera kérdését... párkapcsolati érdekességekről már nem is beszélve...

    VálaszTörlés
  4. Naa, párkapcsolat again? :)(addig örülj, amíg csak érdekességek:))

    VálaszTörlés
  5. Épp ma kérdezte meg Jegyesem apukája, hogy mi a boldogság számomra...?! És miután beszélgettünk egy jót, levontam az a következtetést, hogy azok a percek, ill napok is a boldogságom részét képezik amelyeket könnyek közt töltök, hiszen így tudom értékelni a "boldogságot" és megkülönböztetni. De ahhoz, hogy én direkte úgy álljak a szar napokhoz, hogy ez az én boldogságom része, idő, tehát bölcsesség kell, és tapasztalat, ami szintén idő kérdése. Szóval, idő... :-)
    Szeretünk Bazsi!

    VálaszTörlés
  6. :) igen, igaz. Idő, a jó és rossz, a fent és lent, a bánat és öröm gyönyörű szinusz hulláma. Ez az élet. :)

    VálaszTörlés