2010. július 4., vasárnap

Otthonom

Tudjátok mi van..., hogy pontosan tudom kik között van az én otthonom! Tudom kik az én barátaim, s büszkén, a mellemet verve mondom neked róluk ismersz meg engem is!

Pontosan ismerem ezeknek az embereknek a hibáit. Tudom mi van velük, és hogyan élnek. Ordibáltam velük, vitáztam, nem értettem egyet, és a mai napig is van, hogy nem ugyan azon úton járunk mindannyian. De együtt vagyunk, mert magasztosabb és megpróbált kötelék köt minket össze.
Leírhatatlanul jó elfogadni őket olyannak, amilyenek. Mert ők nem szentek, ahogy én sem. S még milyen jó és küzdelmes volt mindazt megtanulni, hogy az elfogadást, hogyan kell megélni. Tudom, hogy sosem haragszom rájuk igazán, mert úgy sem tudok.

Hálásan köszönöm, hogy otthonra lelek köztetek, és sosem kell félnem, attól hogy egyedül hagytok.

És bujdosson el előlem mindenki, aki csak egy rossz, vagy bántó szót is szólni mer ezekre az emberekre. Takarodjon a szemem elől, mert nem tudja mit beszél!

1 megjegyzés: