Szeretni azt jelenti: szolgálni. Szolgálni: olyan szó ez, ami úgy tűnik, mintha lealacsonyítaná az embert. Nem tekintik talán általában alacsonyabb rendűnek a szolgákat? Mindannyian arra vágyunk, hogy kiszolgáljanak minket. Ezt várjuk a hivataloktól (és ezért hívják „miniszternek” azaz „szolgának” azokat, akik a legfelsőbb megbízatásokat teljesítik), ezt várjuk a társadalmi szolgáltatásoktól. Hálásak vagyunk, amikor az eladó jó kiszolgálást nyújt, amikor az ügyintéző gyorsan jár el az ügyünkben, amikor az orvos vagy az ápoló szakértelemmel és figyelemmel gyógyít minket…
Ha ezt várjuk el másoktól, talán mások is ezt várják tőlünk.
A szeretet adósai vagyunk mindenki felé. De mit jelent szolgálni? „A másikat élni”. Ez azt jelenti, hogy „meg kell próbálnunk behatolni a másik világába, érzéseibe, megpróbáljuk együtt hordozni terheit”. Pl. a gyerekek azt akarják, hogy játsszam velük: akkor játszani kell! Csatlakoznom kellene valakihez, aki tévét akar nézni, vagy el akar menni kirándulni? Időveszteségnek gondolhatnánk az egészet. Nem, nem elveszett idő! Mert ez mind szeretet, mind megnyert idő, mert szeretetből eggyé kell válnunk! Valóban oda kell vinnem a másiknak a kabátját, amikor elmegy, tényleg oda kell tennem elé a tányért az asztalra? Pontosan így van! Mert a szolgálat nem elméleti dolog, nem érzelgősség. Konkrét szolgálatnak kell lennie: az izmunkkal, lábunkkal, fejünkkel. Valóban szolgálnunk kell, nemcsak körül-belül. (életige 2007.ápr., a payerni beszédből idéz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése