"Menjetek, és tanuljátok meg mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot" /Mt 9, 13/
Vajon mit jelenthet ez? Mi van, ha azt jelenti, hogy a sok feladat, a sok teher melyet magunkra vállalunk talán nem is annyira lényegesek...? "Dolgozni kell!", "Fen kell tartanunk magunkat!", "Szükség van erre, vagy arra ahhoz, hogy teljes legyen az életem" Mi rejtőzik e sokat hallott szavak mögött?
Mi van, ha a vezető szerep, a rohanás, a kimerültség, a mindenen felüli felelősség vállalás, az erős akarat, nem is annyira erény, mint inkább a ráhagyatkozás gyengesége...?
Mit jelenthet az áldozat szó?
Jelenti persze, a klasszikus értelemben vett áldozatot, mint például áldozati bárány, vagy ilyesmi. Mit még? Mi az amit ma jelent neked, nekem? Áldozat vállalás valamiért, valakiért? Kérni az Isten, hogy áldozatot vállaljunk másokért, vagy... talán magunkért...? Na... még ne lincselj meg.
De várjunk, az idézetünk Krisztustól azt mondja, hogy az áldozattal szemben tanuljuk meg az irgalmat. Viszont az irgalom, csak emberre vonatkoztatottan kaphat értelmet. Egy másik emberre és magunkra. Persze lehetek irgalmas egy darab papírral, de ugyan már... Viszont irgalmas (könyörületes, megbocsátó, elfogadó) lehetek valakivel szemben.
Na jó, akkor hogyan lehetek irgalmas, amikor valakiért áldozatot vállalok?
Az alázat, elfogadás, megbocsátás, példaadás, szolgálat szavak jutnak eszembe a válaszon gondolkodva.
Egy kedves, segítő szó, a megdorgálás helyett. Egy támogató, előremozdító mozzanat a frontális támadás helyett.
Akkor mi a helyzet a konfliktussal? Talán az empatikus, befogadó párbeszéd?
Majd egyszer talán rájövök...
ezen a bibliai idézeten tegnap óta gondolkodom és vannak benyomásaim, meg ötleteim, de nem állnak össze teljes egésszé. azért leírom.
VálaszTörlésJézus ezt a mondatot akkor mondta, amikor a farizeusok megbotránkoztak amiatt, h Jézus egy asztalhoz ült a vámosokkal és bűnösökkel. abban az időben egy asztalhoz ülni kb. annyit jelentett, h közösséget vállalok azokkal, akikkel együtt eszem. egyrészt eszembe jutott az, h Jézus azért mondta ezt, mert az isteni szeretetet nem lehet kiérdemelni. Isten nem tud mást, csak szeretni. (az áldozatnak az ember részéről van jelentősége, mert ha vkiért áldozatot hozunk egy idő után megszeretjük vagy teljesebben szeretjük, mint azelőtt, pl.: Jézus Krisztust is). az Isten szeretete irgalmas, feltétel nélkül szeret minket és arra vágyik, h mi is feltétel nélkül szeressük egymást, mert a feltétel nélküli szeretet biztonságában tud növekedni az ember. (ezzel a feltétel nélküli szeretettel és elfogadással álljunk önmagunkhoz is.) aki irgalmas, bár látja a bűnt, de a benne élő szeretet által átérzi, h a bűn az emberi természet sebzettségének a következménye. a sebeket csak szeretettel lehet begyógyítani. ezt jelenti ez a mondat a tanítványai számára.
a farizeusoknak azt jelenti, h nem lehajolni kell a szükséget szenvedőkhöz, a bűnösökhöz, hanem felemelni őket, közösséget vállalni velük, egyenrangúként kezelni őket. Isten, maga a tökéletesség. az Ő szemében mindannyian bűnösök, tökéletlenek vagyunk. kivétel nélkül. nekünk azért van lehetőségünk üdvözülni, mert Isten irgalma nagyobb, mint az igazságossága. (legalábbis remélem) egyikünk sem azért üdvözül, mert megérdemli. Isten nem azért szeret minket, mert megérdemeljük, hanem azért, mert nem tud mást tenni, csak szeretni, mert ez az Ő legbelsőbb lényege. a farizeusok bűne a gőg. a farizeusok azt hiszik magukról, h megérdemlik Isten szeretetét, h méltók az Isten szeretetére és mindezt azért, mert ők jobbak, mint a többiek. a farizeusok azt hiszik, h ők bűntelenek. szerintem mindannyiunknak voltak már farizeus perceink, óráink, napjaink, stb. senki sem tud messzebb lenni Istentől, mint a gőgös ember. a gőgös ember tökéletesnek képzeli magát. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia csak azokat tudja meggyógyítani, megváltani, akik felismerik, h bűnösök, h Isten irgalmára szorulnak, h önmagukban, Isten nélkül, gyengék és erőtlenek, akik kétségbeesetten zörgetnek, h ajtót nyissanak nekik.
ennek a mondatnak a kapcsán eszembe jutott Jézus Krisztus áldozata is. eredetileg ez a mondat az Ószövetségben merül fel, (Óz 6,6) egy olyan szövegkörnyezetben, amely egyértelműen Jézus Krisztusra utal, kvázi egy prófécia a Megváltóról. én úgy tudtam feloldani magamban ezt az önellentmondást, h szerintem áldozni vkinek, azért, h elnyerjem a szeretetét egészen mást jelent, mint feláldozni magam, mert szeretek vkit. Jézus Krisztus feláldozta önmagát értünk, bűnösökért és ezzel lehetővé tette a számunkra, h ha benne élünk és vagyunk, akkor számunkra is megnyíljon a szeretet útja, az irgalmasság útja. tul.képp egész életével példát mutatott arra, h hogyan tudnunk visszajutni a Paradicsomba, a Szeretetbe, Isten szentháromságos közösségébe. most, itt a földön, a kegyelem rövid időszakaira, és halálunk után az örök életre.
kb. ennyi jutott eszembe erről a mondatról, de egészen biztos vagyok benne, h nem fog teljesen feltárulni előttünk ennek a mondatnak a titka, majd csak odaát.
szia,
VálaszTörlésköszi.
természetesen teljesen egyet értek azzal amit írsz persze.
de mit jelent ez a köznapokban? abban a társadalomban ahol minden nap egy halom áldozatot vállalunk, stb. Rohanunk menedzserkedünk... :) éljük az életünket, ami törvényszerűen ma azt jelenti, hogy beledöglünk a tennivalók sokaságába, s annak súlya alatt...
szoval hogy hol van a határ a ráhagyatkozás és a felelősség között?
hol van a határ: elmenjek egy erdő közepére és éljek ott magányban ahogy Áprily Lajos írja vagy maradok itt és hordom az igát, de miért is? Közelebb jutok ezzel az "igával" az Istenhez? erősen kétlem....