Hogyan maradjak gyermek?
Hangzott fel a kérdés...? Egyre jobban érdekel a téma... hogyan lehetek a mérges, vagy a dühös pillanataiban egyszerű kis önfeledt gyermek...
Hol húzódik a határ a teljes ráhagyatkozás, mely nyugalmat békét ad és a felelős érett lény személye között, mely igazán sok fejfájást okoz a ma jól szocializált bölcs emberének.
szerintem éppen akkor vagy gyermek, amikor dühös és mérges vagy, amikor szabadjára engeded az indulataidat, amikor őszinte vagy. Isten is, ember is, csak ilyen pillanatokban tud közel kerülni a szívedhez. nincs még egy pillanat, amikor az ember annyira kiszolgáltatott lenne a másiknak; embernek, Istennek, mint mikor nem képes kontrollálni az érzéseit. az embert, legalábbis engem, beborít a szégyen. ha ezt a szégyent életté tudja szeretni a másik bennem, akkor vagyok legközelebb az Istenhez, akkor kerülök bele a szentháromságos, isteni szeretet folyamába, akkor tapasztalok meg egy szelet mennyországot. ha vki előtt 'önfeledten', magamról megfeledkezve tudok sírni, mindig tudom, h most jó helyen, otthon vagyok. sokan megijednek a sírástól, pedig éppen olyan, mint a nevetés. azt jelzi, otthon vagyok. szerintem túl sokat vársz el magadtól. nincs veled semmi 'baj'. azon kívül, h maximalista vagy. az én életem egy 'romhalmaz', ahol ugyan jól érzem magam, de nem tudom a barátaimat vendégül látni. mégis szeret a Mindenható, meg pár különlegesen türelmes ember. pedig aztán, ha vki, akkor én messze vagyok a tökéletestől. (off. lehet, h írok szösszenetet az ökumenikus imahétről.)
VálaszTörlés