Féltörténet

Kedd este van, hazaértem. Hosszú napom volt, vagyis annak mondható. Reggel munkával kezdtem. Fél ötig "gyár", aztán haza, megpróbáltam enni de nem sikerült. Valami idegesített, vagyis inkább feszült voltam valami miatt. Gyomorideg.
Most először volt úgy hogy nem este 6-tól, hanem 8-tól, voltam adásban a leszen. De most mit aggódnék ezen... Nem tudom. Adás előtt még volt egy megbeszélésem egy új műsor kapcsán. Bár azt sem hinném, hogy e-miatt aggódtam volna. Aztán volt egy stábértekezlet, de amiatt sem lehetett idegességem. Nem tudom, aztán nagyon megéheztem, ettem is egy szendvicset.
Adás, kicsit fáradtan, elnyomott a szendvics. De a hölgyek, sok színt hoznak a műsorba. Bencének különösen is tetszett a mai adás. jó volt, mondjuk most törekedtem rá, hogy ne lépjek át semmilyen határt amit nem kéne. Elvégre van ember kinek referenciát szolgálok, felelősségem van, hogy mit mondok. Tény, igaz.

És a végén még az is lehet, hogy eladtam a gekkóimat, mert a főni azt mondta megveszi. Na majd meglátjuk.
Műsor után még beszélgetünk egy kicsit a stúdióban a lányokkal, próbálok faggatózni és levetni azt a jelmezt, melyet a műsorban húzunk magunkra, mint valami maszkot. Úgy értem a smink, amit a színész is magára fest mikor színre lép. Nem is olyan egyszerű levetni. - - Bence mindig olyan egyszerűen meg tudja fogalmazni a dolgait. Igazság szerint túl egyszerűen, vagy túl bonyolultan. Bence a lelke mélyén jó ember, visszafogott.
Beszélgetünk… Kérdést teszek fel, véletlenszerűen, még abban az állapotban mikor nem jöttünk ki a rádió színésszé változtató falai mögül:
"A halál kérdésével foglalkozott már valaki?" -csak úgy dobom a „tömegbe”.
Gyorsan hivatkozok az imént említett filmre: Amerikai história X. Mert magam is belátom nem biztos, hogy ez egy könnyű, meg kellemes, meg „normális” kérdés. Az egyikük rögtön rá is vágja, hogy á nem, minek az még, fiatalok vagyunk. Ahh, értem – vágom rá.De csak lesz valami akkor, vagyis hogy mi lesz utána? – kérdezem teljesen laikusan, érzelmektől és minden gondolattól, meggyőződéstől látszólag mentesen. - Valami lesz! Biztos lesz valami utána. – Egybehangzó válasz. Majd beszélgetés sima, „alapértelmezett” beszélgetés.
Csörög a telefon. A főni. Azt mondja: - Kéne narancslé, vagy nem… körte, hozzá’ körtét a tescóból. Jó, hozok. Elmentünk mindenestül és hoztunk. :)

Örültem ennek a kérésnek, talán, mert nem akartam hazamenni, egyedül. Inkább maradtam volna Bencével, a lányokkal. Most jövök rá, hogy beszélgetni szerettem volna. Én ebben vagyok jó. Vagy nem?

Nem tudom folytatni, éjjel van.