Azt hitted

Mikor 25 évesen azt gondolom, hogy vagyok már eléggé érett ahhoz, hogy tudjam mit jelent az elköteleződés. Mikor már ezerszer átrágtam magam ezen a kérdésen, mikor az elméletet már kitéve-betéve fújom, sőt hosszas előadásokat is tartottam róla mindenikek, na akkor jövök én rá, hogy semmi közöm hozzá. Hogy olyan messze vagyok tőle, mint ide Miskolc.
Mikor hosszú idő után, annak ellenére, hogy teljesen biztos voltam magamban és a kedvesemben, hogy a kettőnk kapcsolata totálisan létképes az elkövetkezendő 200 évre, akkor jön egy krach és huss, amiben hittem semmivé lesz. És még meg sem értem, hogy miért! Szánalmas.

Miért van az, hogy amíg szeretett apám és anyám akik, nem hallgattak hittanórákat, pszichológiát, Pálferit és számtalan okosítást, mégis szép családban képesek élni, (úgy, hogy 20 év körül házasodtak meg). Addig én itt, ma, 2010-ben, 25 évesen is csak szarakodok. Fogalmam sincs magamról, fogalmam sincs az abszolút értékekről. Minden relatív, minden lehet jó és rossz, nincs határvonal. Nem tudom mit jelentenek az érzéseim, az akaratom. Mi az áldozathozatal, mi az önátadás. Gőzöm sincs.