Kezd körvonalazódni bennem, hogy a nagy mondások és gondolatok között - melyeket adott esetben itt is megosztok - lehet, hogy eltékozlom az én mennyei Atyámtól kapott talentumokat. Ez persze nem azért van, mert itt leírok valamit, vagy elmondok egy fontos gondolatot bárkinek, hanem abban, hogy ma reggel imádság közben, a kérdésre: "Mi lehet az igazi hivatásom?", még mindig az üres "nem tudom" választ adtam magamnak.
Én sem tudok elszakadni az elköteleződés szabadságától, hogy feltegyem az életemet egyetlen dologra, melyről megbizonyosodok, hogy hittel végezhetem és mindenben a mások, majd magam javára válik.
Ez nem volt jó érzés. - Mert akkor mit csinálok én most...?! ha nem azt, amivel igazán szolgálhatok és beteljesíthetek valamit, ami Istenben és bennem a legmélyebb vágy életem céljára vonatkozóan!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát tudod, az ember hivatása olyan dolog szerintem, mint Isten akarata. :) Minden pillanatban megvalósul(hat). Nem csak egy magasztos cél lehet a hivatásod, mert a talentumaidat minden egyes percben kamatoztathatod: pl. Isten adta a képességet, hogy bírd a munkahelyi stresszt, a humorérzéked, a szervező készséged, a bölcsességed...és még egy csomó minden van :)
VálaszTörlésMeg azon gondolkodtam most épp, hogy ha én anyuka leszek, akkor nem fog abban kimerülni a hivatásom, hiszen a barátaim, más kapcsolataim remélhetőleg megmaradnak, és ott is fontosak a talentumok :) Nekem valami ilyesmi jutott eszembe.v
:)
VálaszTörlésSzab,
Vendégek vagyunk, erre jöttem rá, és ez remek hír volt :)
Kábé mint Szab, aki megint okosabb mint hinné.
VálaszTörlésMegerősítésre: egy pár éve Barsi Balázs atyánál jártunk Sümegen a barátokkal, és József atya - aki akkor még a Sapientián tanult és nem volt pap - kérdésre azt válaszolta Balázs atyának, hogy "ó, hát mostanában nekem nincs időm élni és imádkozni, minden időm leköti a tanulás".
Balázs atya aztán napokig erre a gondolatmenetre hangolta az elmélkedéseket, míg végre mindenki elfogadta, hogy az ember az aktuális élethelyzetével 'képes' helyesen élni és imádkozni, dicsőíteni Istent, hálát adni azért amit ingyen adott nekünk.
Nem kell hozzá nekünk is feltétlen jól érezni magunkat. Úgy túl könnyű lenne. Ez olyan mint a hit. :) ...
Szerintem ez kábé így lehet valóban, vagy hasonlóképpen.
A kérdés, hogy mitől félek én adott esetben meghozni a döntést egy helyes út felé. Vagy nem vagyok velük tisztában? Vagy nem tudom, egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben!
VálaszTörlésNem nem nem, a bőrömben jól érzem magam. A munkámmal vagyok elégedetlen, úgy érzem többre vagyok képes. Úgy érzem zseniális dolgokat tudnék megcsinálni létrehozni. De nem látom a fogódzkodót, hogy merre kapjak, hova, hogy ez tényleg működjön.
VálaszTörlés