2010. szeptember 6., hétfő

"Elmondanám ezt néked, ha nem unnád"

Hosszú nehéz napom volt, inkább sötét.

délután leszrádió,
beszélgetés Misivel, molekulákról, életről, halálról,
hazafelé ismét meghallgattam Kosztolányi Dezső - Hajnali részegség című versét,
vettem egy sört, hogy ha hazaérek elfogyasszam,
vége lett a versnek,

majd sírva fakadtam a tesco parkolójában

...hiszen Vendég vagyok.

7 megjegyzés:

  1. azért ez a vers minden egyes alkalommal mélyen odavág. Mostis. Ittis.

    VálaszTörlés
  2. Bármelyik percben előfordulhat velem, hogy mondjuk meghalok. Megyek ebédelni és keresztül megy rajtam egy laza negyventonnás nyerges. Én meg azon idegeskedek, hogy pl. nincs töltés az autómon. Eltöprengtem, hogy rendben vagyok-e magammal, ha elüt a negyventonnás, rendben vagyok-e Istennel...

    VálaszTörlés
  3. http://orbandomonkos.tumblr.com/ - ajánlom a Lóci verset írt is, egy csendes hallgatásra. Egyelőre az oldal közepén van, a Misztrál feldolgozásában.

    VálaszTörlés
  4. Egyik kedvencem. :-)
    Mellesleg az jutott eszembe délelőtt, hogy bizonyára te is megkaptad anno azt a körlevelet, aminek a lényege egy kérdés volt: "Kit hívnál fel, és mit mondanál neki, ha tudnád, hogy csak egyet telefonálhatnál, és egy óra múlva meghalnál? És mire vársz?" Nos, azért nehéz, vagyis nem épp a legkönnyebb úgy élni, hogy mindig mindenki felé tiszta sorod legyen. Nekem most tuti telefonálnom kéne, sőt Istennel is lenne tárgyalni valóm... De nem hinném, hogy ezzel a gondolattal kéne élnem, hogy Te jó Ég, csak nehogy tisztázatlan dolgokat hagyjak magam után... :-) Bár, ettől függetlenül, nem árthat néha számot vetni.

    VálaszTörlés
  5. Persze igazad van, csak régen valahogy sokkal jobban át tudtam élni a "hiábavaló" dolgokat. Nyilván ez a felelősség növekedéséből is adódik hogy változik ez bennem. De az hogy nincs töltés az autómon nem nagy dolog, csak pl én csináltam belőle nagy dolgot. És az a baj hogy minél több "dolgom van" annál jobban korlátoznak is azok, vagy kötnek vagy nem is tom. Hm...

    VálaszTörlés