Offline

Olyannyira jó lelkigyakorlaton vehettem részt az elmúlt hétvégén. Már nagyon régen nem láttam, tapasztaltam ilyesmit. Kállóra vittünk le 35 fiatalt, a Szentháromság templom bérmálkozásra készülő ifjait.

El kell mondanom, ők mind remek emberek egytől egyig. Jó volt velük. A lelkigyakorlat sikeréhez hozzátartozik azonban az is, hogy végre sikerült a telefonomat Offline üzemmódba állítani, és annak ellenére, sok nehéz dolog zajlik most bennem, a zavaró tényezőket sikerült mind kizárni erre az egy napra. Életemben először vezettem szentségimádást. Remek volt, valóbban remek.
A legjobb, a kiscsoportunk volt, melyet Ágival vezettünk. Olyan értékes, életrevaló 'kishölgyeket' kaptunk a Szentlélek vezetésével, hogy komolyan mondom öröm volt őket nézni és hallgatni. Szóval jókat beszélgettünk, sokat derültünk, kicsit énekelgettünk a Huszárral és - nem hiszed el - de valóbban Istennel tudtuk eltölteni ezt a napot. Álomszép volt.
Nem egyszer előfordult velem, hogy csak ültem és ültem és ültem, mert nem tudtam mit tenni, vagy mondani a gyönyörtől. Mikor felismered, hogy apró porszem vagy az Isten tenyerén. Mikor rájössz, hogy minden hiábavaló Isten nélkül. Mikor felismered, hogy mindaz amit tudsz, ami vagy, amiről azt hitted, hogy itt a földön kell és értékes, semmissé lesz, mert nem tudod felfogni milyen hatalmas az Isten.

Ez kell hozzá: csend, egy kis offline-ság a világtól, a bajaidtól, a munkádtól, a kesergéseidtől.
Sok gyerek, sok barát, alázat, te.

Aztán haza kellett jönni...