Család és bizalom

Ha ma megrendül egy párkapcsolat, akkor az esetek döntő többségében, olyan kérdéseket teszünk föl, hogy pl.
"Mi vezetett a rossz választáshoz?"
"Miért nem találtam meg az igazit?"
"Miért volt az, hogy tévedtem?"
Vagyis általában a választással kapcsolatos kérdéseket feszegetjük. "Mi vezetett oda, hogy nem tudtam eltalálni, hogy ki lehet az igazi?" Ötven - száz évvel ezelőtt egyáltalán nem ezt kérdezték.

Egy ugyanolyan módon elromló párkapcsolatnál a következő kérdést tették fel:
"Miért nem bírok kitartani?"
"Mi akadályoz meg a hűségemben?"
"Miért vagyok annyira gyönge, hogy nem tudok bizonyos időszakokra egyoldalúan leköteleződni?"
"Miért gyenge a hitem?"
Ugyan arra a kapcsolatra egészen más kérdéseket tettünk fel, nemhogy válaszokat. És miután ma általában így kérdezünk, a sok sok kapcsolat után megtanulom azt, hogy még jobban tudjam kiválasztani azt a valakit, aki hozzám illik. Ebbe az irányba megyünk el és egy ilyen tanulási folyamatként éljük meg a párkapcsolat kérdését.

Ha a bizalom felől megyünk, akkor egészen más kérdéseket teszünk fel. Szoktam kérdezni párkapcsolati krízisekben lévő emberektől, akik állandóan csak a választással kapcsolatos kérdéseket feszegetik, hogy azt amilyen helyzetben vagy - ki kéne lépni másik szerelem stb. - Miért nem tekinted kísértésnek?
Nyilván, döntse el ő, hogy ez az e, de arra kíváncsi vagyok, hogy ő miért nem tekinti ennek? 50-100 évvel ezelőtt, természetes kérdés lehetett az, hogy miért kísértés ez? Ma pedig egyáltalán nem. Sőt mi az, hogy kísértés, nincs is ilyen szó. Használjuk csak értelme nincs már.

Palferi 2004.03.02.