Mindenkinek

Miután munkába menet, munkából jövet Pál Feri atya előadásait hallgatom, mert rettentően érdekesek!
Engedd meg, hogy idézzek egy pár sort az egyik egyik előadásából, 2002 -ből. Azt hiszem, lényegi pontra tapintott. Saját életebre vonatkozóan, előítéleteimre vonatkozóan is!

"Most vasárnap volt Zakeus története, egyik kedvenc történetem. A környezet hite mennyire más, mint Jézus hite, ami kifejeződik abban, hogy Jézus megengedi azt, hogy valaki olyan legyen amilyen. Az egyediséget megengedi. A környezet ezt nem engedi meg, mert a környezet számára az félelmetes, bizonytalanságot szül, nem tudunk tájékozódni, elvesztjük az alapot. Tökéletesen megmutatkozik ebben a történetben úgy, hogy fölmászik Zakeus a fügefára és Jézus a következőképp szólítja meg: 'Zakeus, gyere le hamar, ma a te házadban kell megszállnom!' majd a mikor Zakeus 'átalakul' a következőt mondja: 'Ábrahámnak ez a fia el volt veszve, de most megtaláltatott, megmenekült.'
Mit mond a környezet Zakeusról?
- Bűnös ember! Vámos! Hogyan mehet el étkezni Jézus ehhez a bűnös emberhez?!
Ez is egy vaskos meggyőződés, általánosítás. Bűnös ember... Vagyis a bűnöshöz nem lehet elmenni enni...?! Jézus pedig egyvalakit lát Zakeust, majd a végén is azt mondja: 'Ábrahámnak ez a fia...' Számára ő, egyetlen egy valaki, akihez úgy közelít, ahogy csak Zakeushoz lehet, vagy éppen hozzá kell. Tehát valószínű, hogyha (elmélyülünk a hitünkben)... minél személyesebbé tud válni a hitünk, annál jobban tudjuk megkérdőjelezni az általános meggyőződéseinket. Annál boldogabbak leszünk a környezetünkkel együtt, annál inkább fogunk tudni akárkinek valami olyasmit tudni mondani, vagy tenni, ami pont neki jó. Itt egy nagyon érdekes ellentmondás feszül...
"..."
Én szívesen létezek egy olyan katolikus egyházban, ahol a hitnek egy nagyon személyes megnyilatkozása is lehetséges. Mert akkor olyan emberek is csatlakozhatnak az egyházhoz, akik egy általános vallásgyakorlatú egyházhoz nem szívesen tartoznak, mert eleve az a meggyőződésük, hogy ők onnan kilógnak."