Igen, manapság egyre ritkábban jutok oda, hogy írjak. Pedig őszintén szívesen tenném, hogy kósza gondolataimat a web végtelen bugyrába vessem.
Arra sem hivatkozhatok, hogy nem történik velem semmi, mert most jelen unalmas posztban is pont azt szerettem volna leírni, hogy arra kellett rádöbbennem, hogy tulajodon képpen, nem bírom magam kipihenni és félelmetes - de elhatalmasodik rajtam egyfajta különös állapot béli fáradtság. Van minden féle dolog. Nyilán először munka, még először közösség, rendezvény, TV, forgatás, lakodalomból egymillió... Szezon van...
Minap kinéztem az autó szélvédőjén és azon kaptam magam, hogy vaze... autópályán élek. Rettentő humoros. Azonban valszeg rommá unnám magam az ellenkező esetben.
Ez a fáradtság felhő persze lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy a hétvégén az év - számomra - legfontosabb rendezvényét bonyolítottuk le. Ilyen rendezvények esetén szerintem egy-két kilót leadok, amúgy sem vaskos testem rostjai közül. Ciki. Kissé megterhelő számomra. Nem is a fizikai munka miatt, persze az is van bőven, de inkább az a pszichés terhelés, mely abból fakad, hogy meghívsz valamire több száz embert, akiért és amiért teljes felelősséget vállalsz.
Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagy véres dologonak, de én szívemen viselem az ilyesmit. Tudod.
Aztán a másik, ami szintén egyrészről derűs és jó hír, hogy egyre több a filmes felkeresés. Ma is két ajánlatkérő levelet is kaptunk az ODP-vel és még nincs is este. Persze ez jó hír, de a fáradtsági állapoton nem segít annak tudata, hogy ismét novemberig nem lesz hétvége.
Kéne valami aktív wellness izé, vagy egy hét síelés a hegyekben. Az jó, az feltöltő. Gondoskodnom kéne isteni lelkem megfáradt szelencéjéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése