ezen a bolygón

- Miért van szenvedés? - kérded

- A létünk jellegéből adódóan van szenvedés "ezen a bolygón". Gondolj bele egy kicsit is... Ebben a létmódban való állapotodnak nem lehet az a célja, hogy ebben a létmódban építs. Figyelj! Ebben az állapotodban dolgod van, tenned kell, dolgoznod kell, de a léted célja nem lehet ennek a világnak az építése. Miért? Mert ez a létmód minden egyes elemével szétmállik, semmivé lesz. Minden elmúlik körülötted, csak idő kérdése. Te is elmúlsz ebből az állapotból. Meghal, elszárad, porrá lesz minden. Az autód elkopik, a tolladból kifogy a tinta, a szerelmed meghal. Ennél csak több rossz fogad lesz, kevesebb erőd, napról napra. Ez fájdalom. S azt hinnéd ez egy negatív, pesszimista álláspont. De nem! Kicsit sem. Ez a legpozitívabb, a legbizakodóbb. Az, amelyik a legmesszebbre mer tekinteni, gondolni. Talán a szenvedéstől nem is kell menekülnöd, a szenvedés ide tartozik.

- Hogyan tudsz hinni, bízni? - kérded ezek után.

- Én tudom, hogy nem a következő 80 évet "érem". Tudom, hogy többet érek mint pár fárasztó, dolgos, nehéz év. És a legfontosabb; fel tudom ezt fogni. Meg tudom érteni, érezni tudom, látni tudom, értelmemmel fel tudom dolgozni, hogy többet érek ennél! Képes vagyok ezt megérteni, mint ember. A személyem, a létezésem többet ér ennél a véges létállapotnál. Ezt te is tudod, te is érted, te is érzed. Ha azt mondod; nem. Becsaptad magad is.
Most a verejtékes munka, a szolgálat, a tettek ideje van. Azt is mondhatnám, hogy a "holnap ennél csak rosszabb lesz".
De jön idő, mikor nem kell majd dolgoznod, jön idő mikor megpihenhetsz! Addig szolgálj, kitartással, örömmel, bizalommal! Azért, hogy egy másik világ épüljön benned, körülötted.