2009. november 4., szerda

"részlet"

„Akkor Almitra azt mondta: Beszélj nekünk a szeretetről.
Ő felemelte fejét, az emberekre nézett, és csend szállt rájuk. Jól hallhatóan így szólt: Ha a szeretet int, kövessétek,
Bár útja nehéz és meredek.
Ha szárnyával beborít, engedjetek neki,
Bár a tollai közé rejtett kard megsebezhet titeket. Ha szól hozzátok, higgyetek neki,
Bár hangja összezúzhatja álmaitokat, amint puszta marad a kert az északi szél után. Mert a szeretet megkoronáz, de meg is feszít. Segíti növekedésteket, de meg is nyes. Felemelkedik a csúcsotokhoz, és megcirógatja napfényben fürdő legzsengébb ágaitokat, De leszáll földbe kapaszkodó gyökereitekhez is, és alapjaitokban ráz meg.
Kéveként magába gyűjt, Kicsépel és lecsupaszít,
Megrostál, hogy megszabadítson attól, ami értéktelen, Fehérre őröl,
Meggyúr, míg rugalmassá váltok,
Azután szent tüzébe tesz, hogy szent kenyérré váljatok Isten szent ünnepére.
Mindezt teszi a szeretet, hogy megismerhessétek szívetek titkait, és azt ismerve az élet szívének részei lehessetek.

Ha azonban féltek, és csak a szeretet békéjét és gyönyörét keresitek,
Jobb néktek, ha eltakarjátok meztelenségteket, és kimentek a szeretet kertjéből
Abba az időtlen világba, ahol nevettek, de nem teljes nevetéssel, és sírtok, de nem sírjátok el minden könnyeteket.

A szeretet semmit sem ad, csak önmagát, és nem fogad el semmit, csak önmagát. A szeretet nem birtokol, de nem is birtokolható.
A szeretet elégséges a szeretetnek.

Ha szerettek, ne mondjátok "Isten a szívemben van", inkább "Isten szívében vagyok".
Ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, a szeretet, ha érdemesnek talál, irányítja a ti utatokat.”
Kahlil Gibran
A PRÓFÉTA
(részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése