"Egy szabad országban mindenki azt csinál, amit szabad." - Hangzott el a tegnapi ebéd közben kollégám szájából a klasszikus és mindenki által ismert közhely. Életemben először komolyan vettem ezt a mondatot és elgondolkodtam rajta.
Felháborított, megdöbbentett, és vérig sértett az, amit a gondolataim kusza hálójában a mondat kapcsán találtam. Ugyanis elkezdtem azon töprengeni, hogy mik azok a témák, melyek nyomják kis lelkemet, de a magam védelmében általában még sem beszélhetek róla nagy publikum előtt, mert ha ezt megtenném annak rám nézve sok negatív következménye lenne. Ilyesmik, hogy kirúgnak a munkahelyemről, megutál az egyház, megtámadnak emberek a sját társadalami közösségemből és így tovább.
Engem tényleg megdöbbentett ez a felismerés. S persze, hogyne lettem volna tisztában ezen folyamatok tényével, de a tudat, hogy ezekben kicsit sem vagyok szabad szar érzéssel töltött el.
Például van az a vicc, hogy:
"Az ejtőernyős kiugrik a gépből, de egy fán landol sajnálatosan a dzsungel közepén. Ott lóg emberünk a fán, mire arra jön egy pap. Az ejtőernyős megkérdi a papot: - Elnézést uram, meg tudná mondani, hogy hol vagyok? Mire a pap: - Egy fán. Erre az ejtőernyős: - Ugye maga pap? - Honnan tudta? - Tudja, amit mondott az tökéletesen igaz volt, de mégsem megyek vele semmire."
Nos szerintem ez a vicc az év vicce, mert totálisan igaz, persze igen, a kivétel erősíti a szabályt. Viszont, ha ezt a viccet a mögöttes tartalmával együtt megírom itt-ott, nem biztos, hogy a szívébe zár papjaink közössége.
Vagy mi lenne, ha feltenném ide a blogomra, esetleg komolyabban látogatott portálakra a KIM-el, az MKPK főtitkárának döntése nyomán folytatott levelezéseimet? Humorosa lenne az is, mint a fenti vicc.
Esetleg kiteregetnék, valami humoros szennyest abból a számtalan közeg valamelyikéből, amiben megfordulok.
Rám lehetne fogni, hogy megbízhatatlan vagyok. Meg azt mondanák, hogy velem vigyázni kell, meg ilyesmit hogy simlis. Édes lenne.
Mennyi és mennyi ilyen szösszenet van az életünkben, amit ha kiteregetünk megütjük a bokánkat. S vajon ez társadalmunk elfogadott normarendszere és kussoljak el: "Fogadd el és kész!" felkiáltással, vagy el kéne gondolkodunk ezen a kurvára csodálatos demokrácián? Hm... mindenki eldöntheti szabadon. S egyszer talán nekem is lesz annyi bátorságom, hogy pont leszarok mindenkit és közzéteszem mindenemet, ami nyomja kis szívemet. Addig meg leszek jófej polgártárs, meg ilyesmi.
(A bejegyzést nyugodtan írtam, nincs harag, a cím direkt beszél csúnyán. A harag benned van, nem bennem. Én csalódott vagyok.)
Beszélnünk kell. :)
VálaszTörlés