2013. július 29., hétfő

Bunkó, nagypofájú

Mit tehetsz? Szinte bármit, mert egy szabad országban mindenki azt teszi amit szabad.

Na de félre a hülye közhelyekkel. Más:

Minap arra jöttem rá, hogy két dolgot tehetek. Az egyik hogy meghúzom magam és alázattal jó kultúrkatolikus módjára csendben elkezdek bólogatni minden engem körülvélő, nem mindig emberséges és lojális impulzusra. "Jó fej" leszek és mindenkire arcomon örök derűvel és marcipános mázzal mosolyogni fogok. Ahogy ezt teszik többen is abban a bizonyos körben. Ezáltal lesz sok sok barátom. Sokan azt mondják majd, hogy ez egy igazán jó fej, gyerek. Képlékeny, tanulékony, jó vele együtt dolgozni, stb...

A másik út amin elindulatoskodok, az hogy kiállok az elveim mellett, konfrontálódok, kifejtem a véleményem és ha arcon köpnek, akkor felképelem a szemben álló felet. Ebben az esetben sokan mondják majd rólam, hogy erőszakos vagyok, önfejű vagyok, csaló hazug szemétre való vagyok. A barát helyett több lesz az ellenség is. Sok helyről talán ki is rúgnak majd. Persze ők nem fogják ezt mondani, hogy kirúgnak, csak úgy eltanácsolngatnak kreatív és válogatott módszerekkel. Így megy ez.

De tudod mit maradok az utóbbi bunkó, nagypofájú, de gerinces ember.

Sosem tudhatod

A civil szférában tudod, hogy vannak versenytársaid és azt is, hogy "küzdened kell az életedért". A politikai életben is tudod kik az ellenfeleid. Tudod kik azok, akikkel csatákat kell vívnod, vitáznod kell. Tudod, ki az aki (hátba)támad téged és ki az aki támogat.

Az egyházban ezt sajnos sosem tudhatod előre...

2013. május 30., csütörtök

2013. április 24., szerda

"fenntartható fejlődés"

"Gyönyörű gondolat ez: fenntartható fejlődés. Azt jelenti, hogy képesen vagyunk a jelenben a szükségleteinket úgy kielégíteni, hogy ne veszélyeztessük a következő nemzedékek alapvető szükségleteinek kielégítését. Ez az emberi méltóság tiszteletben tartásához hozzá tartozna. A következő nemzedékek emberi méltóságát akkor tartjuk tiszteletben, ha szükséglet-kielégítésünkben nem veszélyeztetjük őket. Ahol az emberi méltóság tisztelete nem evidens, ott spirituális válság van. Ez nem erkölcsi válság, annál sokkal komolyabb probléma. Érthetjük jól ezt a mondatot: „fenntartható fejlődés”, de én áttérnék egy másik gondolatra, mely így hangzik: „fenntartó csökkenés”. Ha én valamiben bízok, akkor az ez. A fenntartható fejlődésben – úgy, ahogy azt ma sokan gondolják - nem hiszek. Egy megtartó csökkentésben annál inkább. A megtartó csökkenés az, mikor belátjuk a korlátainkat és belátjuk azt, hogy egy véges bolygón élünk.
Igazolható számok szerint mi Magyarországon úgy élünk, mintha egy kétszer ekkora Föld állna a rendelkezésünkre. Az Amerikai Egyesült Államokban élő polgár pedig a számok szerint úgy él, mintha egy ötször ekkorra bolygó állna rendelkezésre szükségleteinek kielégítésére.
Ez mit jelent? Sokkal kevesebbel kellene tudnunk beérni! Csakhogy a mi világunk logikája egyfajta „dupla, vagy semmi” logika: vagy az utcára kerülünk, vagy taposunk.
Ezzel kapcsolatban mondtam azt korábban, hogy kevesebbet kellene dolgoznunk. Mindenkinek! Azért kellene kevesebbet dolgoznunk, hogy mindenki munkához juthasson. Nem azért, hogy többet szórakozzunk, vagy pihenjünk, hanem hogy mindenkinek lehessen tisztességes munkája. S persze azért is kellene kevesebbet dolgozni, mert ezt technikai civilizációnk lehetővé teszi. Kevesebbet kellene dolgozni és akkor lenne nagyon sok fennmaradó időnk. Ez a fennmaradó nagyon sok idő rettenetes nyomást jelentene számunkra, mert gőzünk sem lenn arról, hogy mit kezdjünk vele. Halvány gőzünk se!
Ebben a helyzetben, ezt a fennmaradó időt arra kellene fordítani, amire való: emberi kapcsolatok fenntartására. Egy család építésére. Egy nagy családban való részvételre. Közösségi életre. Szolidaritásunk kifejezésére. Hátrányos helyzetű embereknek kísérésére, támogatására. Bőven lenne ezt az időt hová tenni.
De ki tudja ezt megtenni? Mert természetesen ez azt is jelenti, hogy jóval kevesebbel kellene tudnunk beérni, ami a szükségleteinket illeti.
Az az ember tudja megtenni ezt, akinek a szívében a spiritualitás már a helyére került. Miért? Egy ilyen embernek ahhoz, hogy a saját létét igazolja, magát értékesnek tudja tartani, már nem kellene senkit legyőznie, nem lenne szüksége még több pénzre, még több hatalomra.
Hogy tud valaki spirituálisan helyére kerülni?
Ha egy olyan családban nő fel, mely egy közösség részeként is él. Ahol a szülők megfelelő időt és energiát tudtak gyermekükre fordítani. Ebben az esetben ennek a gyereknek a spiritualitása a helyén tudna lenni.
Ennek persze az a feltétele, hogy a gyereknek legyen apukája aki ráér, legyen anyukája aki ráér, legyenek nagyszülők akik elérhetőek, s a család közösséghez és közösségekhez tartozzon. Ez egy csomó idő és rengeteg energia. Ha innen nézzük azt mondhatjuk rengeteg munka vár ránk.
Azt mondtam kevesebbet kellene dolgoznunk. Ezt az alapvető létfenntartásunkra értve mondtam. Kevesebbet kéne „pénzért” dolgoznunk, de valójában sokkal többet kellene valami másért.
Nos ezért lenne szükségünk belátni a fenntartó csökkentést. Ha ezt belátnánk még egészen túl is élhetnénk…"
Pál Feri szavai

Kudarc

Ültem ma egy megbeszélésen és azt vettem észre, hogy mindenki szomorú körülöttem. Megnéztem tüzetesen és azt láttam, hogy mindenkinek a szája lefelé konyult. Szomorúságba, komorságba. A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban még is az volt, hogy az enyém is úgy állt. Rettegek attól, hogy elvesztem a bennem rejlő rettenetes erőt s az "életbe" az építő innovativitásba vetett hitemet. Rettegek attól, hogy ez a rohadt világ eltapos bennem valamit. Rettentően szorít belül .

 Rettegek attól, hogy el kell hagynom a szülőföldemet, mert nem enged életben maradni. Ez kudarc számomra, mely elveszi minden belső motivációmat.
A dolgok, melyekért annyit dolgoztam, úgy érzem  azok számára is értéktelenné válnak, akikkel még nemrég vállvetve dolgoztunk és küzdöttünk.
Kizsákmányolnak olyanok, akiket testvéremnek mondtam korábban. Kizsákmányol a hazám.

Hová bújjak kihez forduljak egy jó szóért? Szabad lennék, s közben ezer acél kötelékkel vagyok kötözve.

2013. január 22., kedd

Teréz anya imája

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
    mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
    hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
        mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
    hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
        mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
    holnap már feledésbe megy,
        mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
        mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
    lerombolhatják egy nap alatt,
        mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
    de ha segítesz, támadás érhet,
        mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
    s ha verést kapsz cserébe,
        mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Felirat az egyik kalkuttai, a Szeretet Misszionáriusai által fenntartott
gyermekotthon falán.

2013. január 21., hétfő

"Ezeknek még bort...?! Na ne...!"

Érdekes dolgon gondolkoztam el tegnap este a templomban... Ugye az Evangélium azon része volt az aktuális tegnap, melyben Jézus a vizet borrá változtatja azon a bizonyos Kánai menyegzőn. Mindenki ismeri a történetet. Ugye nem kell elmesélnem.
Egy pillanatra felvillant bennem az adott szituáció víziója. Mármint, hogy milyen lehetett, amikor Jézus tényleg ott volt abban a valós, jó kiállású lagziban, ahol már ugye az első adag bor el is fogyott. Biztos jó volt már a hangulat.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én voltam már hála az Égnek sok sok remek lakodalomban, s valahogy nekem csak olyan élményem van ezekről, ahol a jókedv, az öröm, a finom ittasodás és az önfeledt hangulat került előtérbe. Természetesen hogyan is lehetne másképp. Ez így van rendjén. Az ifjú pár szerelmetes léte, egy új család születése igazi öröm és szentség, ez tagadhatatlan.
Aztán ahogy lelki szemeim végigfutottak a táncoló, mulató erejében és jókedvű egészségben duzzadó tömegen azon kezdtem el gondolkozni, hogy ez Jézusnak bizton tetszhetett.
De miért?

Nem tudom, ti hogyan emlékeztek, de nekem nem rémlik olyan rész az evangéliumból, mikor Jézus azt mondta volna, például hogy "Hé, hé... uraim, nade kérlek, mindenki csak egy felest ihat, vagy max kettőt." vagy "Na de uraim, testvéreim hát mi ez a nagy tivornya?! Elég legyen mostmár!" vagy esetleg "Na na, Mária, de hát nem látod, hogy néznek ki?! Ezeknek még bort? Na nem..." sőt úgy rémlik, hogy ilyen sincs a sorok között, hogy "Na most már vegyétek halkabbra a zenét, mert na... nem illik ez a nagy hangoskodás jó keresztény emberhez...!"

Hát nem, ezen kijelentések közül, egyet sem örökített meg az evangélista. S nem hinném hogy az előző mondat kijelentésének miértjére adott válasz az evangélium hitelességének kérdésében keresendő.
Az ok, szerintem hogy Jézus emberi Isten volt és isteni Ember. Nem egy "kultur-keresztény" fajta... 

Persze azt sem gondolom, hogy bármikor is négykézláb mászott volna haza...
Szóval én jót elmélkedtem ezen... kívánom neked is ugyan ezt...

Szóval szóljon ez a bejegyzés mindenkinek aki szereti.