2011. március 31., csütörtök
Veszteségek a házasságkötésben
Azzal, hogy te is harminc évesen házasodsz meg, annak az a következménye, hogy már van egy olyan életed, amiről, és amiben nagyon sok mindent ott kell hagynod. Mert amíg húsz évesen házasodtál, addig legfeljebb azt kellett elgyászolnod, hogy óóó, már nem az anyuci főz, hanem én, de most már, ott kell hagynod a lakásod, az egzisztenciádat, a kis műtyűrjeidet, cuccaidat, mert az új lakásba nem fér be az összes. Na meg az a másik is hoz egy csomó bútort, meg minden...
Szóval, a házasságkötés nem csak nyereségekkel, hanem veszteségekkel jár, minél idősebb vagy, annál többel. És ez nem csak a férfiakra vonatkozik, hanem a nőkre. És ezt a nők szokták is szégyellni, itt ütközik a romantikus kultúrséma a valósággal: Miért nem tudok örülni, hogy egy életen át csak egy tuti...
2011. március 27., vasárnap
Nulltündér
Nulltündér
... s a mindig másmilyen most egyszínû.
Akár a lég - alakja változása...
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül,
eltûnõ testét zaj, a fény ha bántja.
Ruhája ránca nyár, gyûrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjébõl furcsa félhold;
testét a hõség lassan áterezte.
Jóskártyáján az ábrák megfakultak,
törött pálcája nem lobbantja lángra.
Nem mondja: "Hopp, és bûn és báj - legyen!!".
Semmit se mond. Mintha semmit se várna.
Amit veszített, nem lehet keresni.
Amit mulasztott, mégsem múlik el.
A nincs elõtti tágas, ritka térben
övé mi; erre gondol szüntelen.
Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségû, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod -
saját varázsa szórja szerteszét.
Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.
Fekszik csak az esõáztatta fûben,
fehér vászoncipõje tiszta sáros.
Nézd hosszasan s õ percrõl percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.
2011. március 26., szombat
2011. március 25., péntek
Porrá
Azt hiszem porrá törtem az életem egyik részét. Nem igazán értem, vagy tudom hogyan. De vigyázzatok velem, nem vagyok beszámítható.
ezt a földet
Ezt a napot úgy akartam,
Ide hívott az élet,
Itt ér utól az végzet.
2011. március 24., csütörtök
2011. március 23., szerda
2011. március 22., kedd
Álom
Fantasztikus hogy mire képes az emberi psziché és lélek.
Volt egy álmom. A Szent Imre iskola egyik földszinti termében voltam, vagyis nem is csak én voltam, hanem többen voltunk. Rendezvény volt, nem tiszták a részletek. Valamiféle fürdőszobává alakult át ez a terem. Ott volt velem egy lány, akit arcról ismerek, de sosem beszéltem vele. Ebben a történetben legyen a neve Anna. Azt sem tudom milyen a hangja. Ez a lány azon túl, hogy messziről vonzó külsővel rendelkezik, nem igazán jelent sokat számomra. Semmit sem tudok róla. De, mint nő tudom, hogy egyszer régen felkeltette az érdeklődésemet. Na, vele vagyok ott ebben a fürdőszobaszerű valamiben, és nem tudom hogyan, de épp rettentő egyszerűséggel és gátlástalan módon rámászok. Mármint úgy, ja rámászok. Ő nem ellenkezik, cseppet sem, sőt. Majd mielőtt lényegi történés következne a történetben, a lány valamit mond. Talán beszélgetünk… Ez ködbe vész. Majd mielőtt elmegy, azt mondja, hogy minden reggel feljön hozzám és ágyba bújik velem. Hát most mit mondjak, álom vagy nem álom, azért ennek tudtam örülni. Majd elment és miközben vártam rá, hogy visszajöjjön, azon kezdtem el morfondírozni, hogy ha megengedem magamnak azt, amit megbeszéltünk, ezzel meg fogok bántani embereket. Vagyis kettőt biztosan. Ketten voltak az álmomban még olyan személyek, kik rendelkeztek valós, létező személyiséggel. Ez a két lány szintén ott volt valahol a tömegben és tudtam, hogy ha kisétálok ezzel a lánnyal, Annával, ha vele fogok kettesben hazamenni, ők ezt látni fogják és bizony fájni fog nekik. Ők most legyenek Kriszti és Noémi, csak hogy fenntartsuk a diszkréciót. Furcsa volt a helyzet, mert gond nélkül megtettem volna, hogy elmegyek ezzel az Annával az álmomban és kicsit sem érdekelt volna, hogy másnak ez fáj. Valahogy jogomnak éreztem ott, azt hogy én ezt megtehetem. Az álmomban, azt hiszem, eléggé gátlástalanul viselkedtem volna. De felébredtem.
Az álmok gyakran hozzák fel azokat a rejtett, a tudatig nem jutó tartalmakat, melyek azért bennünk vannak. Kriszti és Noémi azon személyek voltak az álmomban, kikben kicsit, vagy nagyon, vélten vagy valójában, de csalódnom kellett. Esetleg ki kell ábrándulnom belőlük valamiért. Ők voltak azok az álomban, akikről a valós életemben azt gondoltam, hogy nem tudok rájuk támaszkodni, de valamiért mégis kötődnek hozzám. Zaklatottan feküdtem le aznap éjjel, úgy éreztem, hogy nincs mibe, vagy kibe kapaszkodnom, és tessék reggel egy idegen, de dekoratív hölgy „mellett ébredek”. Ha tehetném, többet is írnék arról, hogy végiggondolva mennyire egyértelmű ez a működés számomra, melyet az álom leír, mely lejátszódott bennem. De nem tenném, mert abban nem tudnék diszkrét maradni.
Fantasztikus találmány az ember lelke, pszichéje. Rendes volt az Isten mikor ezt kitalálta és nekünk adta.
2011. március 21., hétfő
"18 hetes terhes voltam"
A teljes cikk a dívány blogon...
2011. március 20., vasárnap
Tejfakasztó
A szombat sajnos munkával indult, de elment, szépen, mint egy kellemes film. Délután Posztmi a Novo Cafe-ban. Értelmes kultur-sörözés + némi tudományos fantasztikum + egy csöppnyi tipikusan premis sznobizmus.
Majd tejfakasztó, merthogy eggyel többen lettünk. Na itt már otthon éreztem maga, mert van az a nagy család, tudod. ...mindegy.
Végül izgalmas de békés beszélgetés.
AM 2.38 vége a napnak.
2011. március 19., szombat
Forog a MEKT film
2011. március 17., csütörtök
Forgalommal szemben
2011. március 16., szerda
microSD
Aztán ismét eszembe jutott hogy nincs párom.
Majd kiírtam facebook-ra egy remek idézetet az Alvin és a Mókusok tánczenekartól, mely így hangzik:
"...Jó volna veled lenni, nem b****i szeretkezni..."
csak úgy, minden hátsó és első szándék nélkül, senkinek sem címezve.
Misi barátom szerint ez a magyar könnyűzene egyik legjobb sora.
2011. március 13., vasárnap
Március 13
Örjöngve tajtékzik bennem.
Mindenki meghallgat, mégsincs kinek elmondhatnám.
Senki sem rajzol házat.
Ne szólj hozzám, talán itt sem vagyok.
Huszonhat lettem.
Ki lehetek valójában?
2011. március 12., szombat
Rajzolj nekem házat
Rajzolj nekem egy házat, amilyet álmomban is láttam,
De akárhol kerestem, sehol nem találtam.
Akárkinek meséltem, nem tudta lerajzolni,
Gondoltam tudni fogod, hogy mit szeretnék, hát neked fogok szólni.
Zánka
Jónéhányan érkeztünk iden zánkára, máriapolira Gödöllőről. Mi voltunk a tipikus későn érkezők, de sebaj így is jó. Ebédeltünk, majd sétáltunk egy nagyot, le egészen a Balatonig. Ágival, Szabinával, Lillával LA-al, meg a Misivel. Misivel már várjuk az estét, most egy tórumon ülünk, Karizma és gazdaság címmel. Misi unja, kicsit én is, de nem hinném, hogy az előadó lenne a rossz. Inkább csoki kéne.
2011. március 11., péntek
2011. március 9., szerda
Túl jégmezőkön
csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most
üvegszivem szirmai töredeznek."
2011. március 8., kedd
Az egész vers is kell
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....
2011. március 7., hétfő
Meghitt emberekkel
szót váltani jó, meghitt emberekkel,..."
(Dsida Jenő - Nagycsütörtök)
A hétvégén körülnéztem, s találtam magam körül jó, meghitt embereket. Szót is váltottam velük. Vajon én ilyen vagyok, vajon, ez vagyok én ... vagy csak pillanatnyi érzelmi felhang ez bennem. Ki kell találnom, mert sok múlik rajta.
2011. március 4., péntek
2011. március 1., kedd
Illúzió
"Pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen,
Hidd el, többet ér mindig, amit nem kapsz meg pénzen.
...
Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt,
Fekete-fehérré változott,
Hol van az a lány ma, Ferrariba szállna,
Aki velem együtt álmodott?
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó."